Devecseri Gábor - Aiszkhülosz: Oreszteia (Devecseri Gábor által dedikált példány)
I. Agamemnón/II. Áldozatvivők/III. Eumeniszek
Szerző
Aiszkhülosz
Fordító
Devecseri Gábor
Kiadói varrott papírkötés
, 122 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
19 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2022-05-29 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], [1962], k.n., [5] p.+ 154-275. p
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. Oreszteia. (I. Agamemnón; II. Áldozatvivők; III. Eumeniszek.) Írta: Aiszkhülosz. Fordította: Devecseri Gábor.
A címlapon a fordító, Devecseri Gábor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. M. T.-nek igaz szeretettel Devecseri Gábor 1962 VI. 3.".
[Különlenyomat az Aiszkhülosz drámái c. kötetből. (Budapest, Európa, 1962)].
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel, feliratozatlan, elszíneződött könyvgerinccel, tiszta belívekkel, feliratozatlan, foltos hátlappal, hiánytalan állapotban.
Az „Oreszteia” egyike azon kevés tragédiáknak, amik nem a főhős pusztulásával végződnek. Az újat sejtő és érte küzdő hős nem zúzza szét magát a régi világrenden, hanem hajlandó érte megváltozni. Az „Oreszteia” ezért is a drámatörténet egyik kivételesen szép dokumentuma. A Devecseri Gábor fordításában is napvilágot látott „Oreszteia"-át az Egyetemi Színpad 1964-ben tűzte műsorára.
A fordító, Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) költő, író, műfordító, klasszika-filológus. A Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán diplomázott, 1942-ben tanári címet is szerzett. A "Nyugat" harmadik nemzedékéhez tartozott, a "Nyugat"-ban és a "Szép Szó"-ban jelentek meg a versei. A '40-es években a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt, ekkor kezdett ókori klasszikusokat fordítani (pl.: Plautus, Platón, Hérodotosz, Arisztophanész). Devecseri nevéhez fűződnek a homéroszi eposzok korszerű magyar fordításai is (Odüsszeia, 1947; Iliasz, 1952). 1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. 1948-1954 között őrnagyi rangban oktatott irodalmat a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján. 1953–1956 között a Néphadsereg "Szabad Hazánkért" c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztőjeként tevékenykedett.
Előszó
Őr (a palota tetején)
Ti istenek, kínomnak véget vessetek;
egy hosszu éve őrködöm, s úgy fekszem itt
az Átridák tetőjén hasmánt, mint az eb,
gy nézem én az éj csillagseregletét,
a földi...
Tovább
Előszó
Őr (a palota tetején)
Ti istenek, kínomnak véget vessetek;
egy hosszu éve őrködöm, s úgy fekszem itt
az Átridák tetőjén hasmánt, mint az eb,
gy nézem én az éj csillagseregletét,
a földi embernek telet s nyarat hozó
uralkodó nagy égi fényességeket,
a sorvadozva gyöngülőt s a fölkelőt.
Most is lesem, hogy gyúl-e már a fáklya-jel,
a tűz-sugár, a hírhozó, hogy Trója már
ledőlt, bevettük: így akarja, rendeli
a férifitervü nő reménykedő szive.
harmatmegeste éji-vándor ágyamat
nyomván, ez álmok-elkerülte fekhelyet
- mert hisz nem álom állong itt, de félelem,
a szemhéjam hogy le ne szorítsa szunnyadás - ,
mikor dúdolni vagy fütyülni kezdenék,
a szendert visszaéneklő varázsszerül,
e ház balsorsán sírok nyögve akkor is,
mert nem vezérli már a régi bölcsesség.
Ó, bár ez éj kínomnak véget vetne már,
s jóhírt ragyogni gyúlna éji tűz-sugár.
Vissza