Niederhauser Emil/Gonda Imre: Die Habsburger (Habsburg Lőrinc által is aláírt példány)

Budapest, 1985, Corvina Kiadó, 430 p. + [16] t., ill.

Habsburg Lőrinc, valamint egy további Habsburg leszármazott által aláírt példány. Die Habsburger. / A Habsburgok. Ein europäisches Phänomen. / Egy európai jelenség. Von Imre Gonda und Emil Niederhauser. / Írták: Gonda Imre és Niederhauser Emil.
Az előlapon Habsburg Lőrinc címzetes osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, valamint egy további Habsburg leszármazott tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
Második, német nyelvű kiadás. Tizenhat fekete-fehér, feliratos képtáblával és néhány szövegközti, fekete-fehér térképpel illusztrált, valamint utószóval, irodalomjegyzékkel, a képek forrásával, a térképek jegyzékével, családfákkal és névjegyzékkel kiegészített kötet. Magyar nyelvről fordította: Heribert Thierry. A védőboríték Vida Győző munkája. A térképeket Kiss Marianna készítette.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, egyszínű, a Habsburgok címerével díszített címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, megkímélt, jó állapotban, fülszöveges, javított, kiadói borítófedélben.
A kötetet aláírta, Habsburg Lőrinc (Boulogne-Billancourt, 1955. december 16. –) a Habsburg–Lotaringiai házból származó címzetes osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, a Habsburg-Estei ág feje. Asztrid belga királyi hercegnővel kötött házassága révén megkapta a belga hercegi címet. A svájci Gallen-i egyetem és az osztrák Innsbruck-i egyetemen közgazdaságtant tanult, majd számos londoni, párizsi és római bankban dolgozott. 1983-ban a bázeli Gutzwiller magánbank munkatársa lett, ahol később ügyvezető partnerré léptették elő. 1993-tól a SWIFT tanácsadójaként, ezt követően a párizsi BNP Paribas bank igazgatótanácsának tanácsadójaként tevékenykedett.
Az egyik szerző, Niederhauser Emil (Pozsony, 1923. november 16. – Budapest, 2010. március 26.) történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–történelem szakán végzett. 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében tevékenykedett, mint tudományos munkatár, majd kinevezték az intézet helyettes igazgatójának. 1951-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanáraként, ezt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kelet-Európa Története Tanszékének oktatójaként dolgozott. Kutatási területe Kelet-Európa összehasonlító története a 18–19. században. Nevéhez fűződik a kelet-európai nemzeti megújulási mozgalmak kutatásának jelentősebb vizsgálata. Foglalkozott a kelet-európai modernizálás és a közoktatás kérdéseivel, de kutatásai kiterjedtek az urbanizáció (városiasodás) és a nemzeti megújulás összefüggéseire, illetve a nyelvkérdésre is.

Életrajz
Idegennyelv
Történelem, politika