Somlyó György: Épp ez (aláírt példány) (A borító és kötésterv Kass János munkája)

Fülszöveg

Épp ez. És nem az. Nem valami más. "Ó, mindig csak azt, amit! Soha mást", fogalmaztam meg már egy régi versemben azt a gondolatot, amely szinte eszmélkedésem kezdetétől gyötört és érdekelt (mindig csak az érdekelt, ami gyötört). Ez a gondolat nemcsak a természetben nem merül föl, nem merülhet föl a természettel kapcsolatban sem. Csak az emberrel kapcsolatban. A hölgyliliom csak hölgyliliomot terem, az óriáskígyó mindig óriáskígyót. De a legmagasabbra szervezett anyag, az emberi szellem mindenféle virágokat képes teremni, mindenféle teremtményeket képes létrehozni, és önmagából sok mindent képes alakítani. Ezért gyötörheti a "miért épp ez?" kérdése. Ezért lehet fejlődésének egyik fő energiája ez a kérdés. A bizonytalansági reláció, amelyről ma már tudjuk, hogy az anyag természetét és viselkedését is meghatározza, még nagyobb mértékben érvényes az emberre. Miért vagyunk épp olyanok, amilyenek vagyunk? Hiszen lehetnénk másmilyenek is. Hiszen folytonosan másmilyenek akarunk lenni. Az emberiség - és minden egyén - története úgy is felfogható, mint a mássá levés folytonos törekvésének története. Az elektronok mozgását, egy játék esélyeit valószínűségszámítással meg lehet határozni. Semmilyen valószínűségszámítás nem képes azonban egy ember fejlődésének esélyeit kiszámítani. Se pszichológia, se szociológia, se biokémia, se elektronmikroszkóp, se röntgendiffrakció nem hatol be az egyéniség végső magvába, amelyet, úgy látszik, csak a művészet képes felhasítani. Ezért pótolhatatlan a művészet, legalábbis egyelőre, á l'heure qu'il est. Ezért nem lehet semmi mással helyettesíteni. Miért épp ezeket a verseket írtam? Nem felelhet rá más, csak ezek a versek.
Stílusváltásról, megújhodásról vall Somlyó György legújabb verseskötete. Legutóbbi verseskötetei "mesékkel" küzdöttek a mesék, vagyis a hamis mítoszok ellen. Mostani kísérletei különböző stílusok és modorok egyéni meghódításának lehetőségeit keresik. Hogyan szólal meg a vers az őrség népnyelvének modorában, miként hangszerelhető egy mai költő gondja a XVIII. század költői formáiban? Somlyó a tegnapi és a kortárs-stílusok egész rendjét kutatja fel, hogy annál bravúrosabban valósíthassa meg egyéni mondanivalóját. Maszkokat és álöltözeteket cserél - miközben egyetlen dolgot kutat, amit kötetének címével is jelez: a költészet bizonyosságát. Vissza