Vanyó László: Apokrifek

Előszó

Különös világot nyitnak meg számunkra az apokrifek. Tarka, színes világ ez, szinte áttekinthetetlen eszmei gazdagsága, mely adódó esetben veszélyeket is rejtett magában az egyházra nézve. Az apokrifek részben az apostoli atyák írásainak kortársai, részben túlmutatnak ezen a koron, átívelnek a II. századba, de még a IV. században is keletkeztek apokrifek. Az ortodoxia mindig igyekezett elhatárolni magát az apokrifektől, az apokrifek szerzői azonban fáradhatatlanul buzgólkodtak eszméik terjesztésén. Szándék és színvonal tekintetében igen különbözőek az apokrifek. Némelyeket a tanító szándék, másokat a kíváncsiság ihletett, sok apokrif a regényt pótolta a keresztényeknél, szórakoztató igénnyel készült. Történelmi szempontból messze igénytelenebbek az újszövetségi könyveknél vagy az apostoli atyák írásainál. Az apokrifek szerzői sokszor a névtelenség homályába burkolódznak, legtöbbször pedig más néven adják közre műveiket. A fordításnál és a szövegek kiválogatásánál az a szempont vezetett bennünket, hogy a fontosabb, értékesebb írásokkal ismertessük meg az olvasót, s lehetőleg átfogó képet nyújtsunk erről a szellemi világról. Felvettünk a gyűjteménybe pogány hermetikus írást is (a Poimandrészt), ószövetségi apokrifeket (Hénokh könyve, a Tizenkét partiarka végrendeletei), gnósztikus írásokat, újszövetségi apokrifeket. Így felmérhetővé válik a pogány és zsidó, a zsidó és keresztény apokrifek szelleme közötti különbség... Vissza