Halmos Andor, Dr.: Magyar várak regéi (aláírt példány)

Előszó

A trianoni szerződés levagdalta hazánk testéről legszebb tájainkat, elrabolta kincseinket, eltulajdonitotta régi nemzeti dicsőségünk legszebb emlékeit. Mintha a magyar nemzet dicső multját is ki akarnák irtani, mintha lelkileg is szegénnyé, koldussá akarnának tenni minket. De a magyar nemzet elviselte a tatárjárást, elszenvedte a másfélszázados török uralmat s a két évtizedes Bach-korszakot s noha ki akarták irtani, el akarták törölni a föld szinéről, minden megpróbáltatás után megerősödve lépett a népek szinpadjára, mert lelkesitették a multak emlékei, mert hű volt a hagyományokhoz, mert a legszomorubb időkben is ápolta a nemzeti irodalmat, mely állandóan tettre lelkesité e nemzet hős fiait. Igy vagyunk most is! Lelkesednünk kell, hogy a közelmult bünét helyrehozva, uj erőt meritsünk a jövő küzdelmeihez, melynek eredménye egy nagy, szép és igen boldog Magyarország lesz. Keressük fel ezért lélekben várromjainkat. Zarándokoljunk el e szent és nékünk drága helyekhez! S e romokhoz közeledve, azok beszélni kezdenek hozzánk, a kövek megszólalnak s mesét regélnek nekünk a multakról. A csörgedező források, a bedőlt és roskadozó várfalak, a bozóttól ellepett sáncárkok szemeink elé varázsolják a régi, dicső idők daliás alakjait. Mintha hallanók ismét felcsendülni a mulatozó magyar ősök pajzán nótáit, a harcból hazatérők vig indulóját, a kesergő kurucok tárogatójának mélabús hangjait. a völgyek italt nyujtanak a kifáradtaknak, a várak ismét lakottak lesznek. Előttünk van ujra a régi élet; szól a zene, fujják a tárogatót, prüszköl a mén, villog a vitéz fegyvere, dörög az ágyu, s foly a hazáért a hősök piros vére. Minden a régi... Vissza