Előszó
A budapesti Finn-Ugor Kongresszusra készülőben az észt nemzeti eposzt, a Kalevipoeg-et Bán Aladár költői fordításában ismerheti meg a magyar olvasó. Ezzel a művel a magyar könyvkiadás - ahogy mondani szokás - régi adósságának egy részét törleszti. 1928-ból ismerjük már e fordítás egy másik változatát, ugyancsak Bán Aladár tollából, s tudjuk, hogy már 1870-ben, a Kisfaludy Társaság Évlapjain Szilády Áron fordítása is közvetítette, s részleteit a nagy Kalevala-fordító, Vikár Béla is lefordította. Mégis Bán Aladárnak ez a most megjelent munkája, dolgos életének nyolcvankilencedik évében, ad először teljesebb képet erről a népi-irodalmi műről, az észt népköltészet és irodalom kiemelkedő alkotásáról.
Hunfalvy Pál közel száz évvel ezelőtt járt az észtek földjén is, és 1871-ben kiadott jeles útirajzában (Utazás a Balt-tenger vidékein, I-II.) már lelkesen szól a Kalevipoeg-ről, sőt sajnálkozva elmeséli azt is, hogy hiába kereste a nagy mű gyűjtőjének és összeállító-továbbköltőjének, Kreutzwaldnak a barátságát: az akkor már vidéki visszavonultságában élő íróval nem találkozhatott. Hunfalvy szavaiból kiderül, hogy világosan látta e mű nemzeti-politikai, költői és folklór jelentőségét is: a Kalevala mellé emeli.
Vissza