Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szép állapotú példány. Ez a 833. számú példány. Csernus Tibor 8, színes és fekete-fehér egész oldalas kőrajzaival illusztrált kiadás. Védődoboz nélküli példány. Néhány oldalon tulajdonosi pecsétnyom, egy oldalon ceruzás bejegyzés látható.
Előszó
Nem ismerhettem halhatatlan fejét. Az idő ezt megtagadta tőlem. Sokszor elképzelem: találkozunk az utcán, s leülünk valahol egy feketére. Nem is tudnék beszélni... Ha nagyon egyedül vagyok, mindig...
Tovább
Előszó
Nem ismerhettem halhatatlan fejét. Az idő ezt megtagadta tőlem. Sokszor elképzelem: találkozunk az utcán, s leülünk valahol egy feketére. Nem is tudnék beszélni... Ha nagyon egyedül vagyok, mindig ő jut eszembe. Ő, amilyennek én képzelem. Ismerem a róla szóló könyveket, cikkeket, birálatokat a könyveiről, kortársak megemlékezéseit és szóbeli közléseit. Sohasem úgy gondolok rá ahogy ezekben az írásokban szerepel; a szerelemben sem mások szerelme fáj nekem, az nem érdekel, hogy mások mit mondanak a szerelemről. Nem érdekelnek az emberi adalékok. Egyszer kimentem a temetőbe, elhagyott, gazos sírját fölkerestem. Szerettem volna megmondani Neki, hogy... de hát akkor még nem tudtam a kiszáradt csontokkal kötekedni. Féltem a haláltól, mint ahogy féltem magamtól is. Bolond, mohó darazsak döngtek, lepke szikrázott a temető nagy döbbent nyarában. Ő mégis kivallatott némaságával, mint az orvos: akkor tudatosult bennem, hogy hozzá járok pszichoanalizisre... Hozzá: az Elnémulthoz, a Fájdalmasszeműhöz, Tudatosítóhoz. Tudatosította bennem az embert és tudatosította bennem a halált is. Hogy az életbe bele kell halni, mert ez a törvény, de csak így szép, így igaz.
Vissza