Aukciós tétel adatai
h. n., 1977, k. n., [18] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
GHH Sterkrade. - Egyedi fotóalbum.
Emlékül a Magyar szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Első Titkárának Kádár János úr Öexcellenciája a Guttehoffnungshütte Sterkrade AG-nál tett látogatása alkalmából. / Zur Erinnerung an den Besuch S. E. des Ersten Sekretärs des Zentralkomitees der Ungarischen Sozialistischen Arbeitpartei Herrn János Kádár bei der Gutehoffnungshütte Sterkrade AG. (előzéklapon)
54 színes fényképpel illusztrált kiadás. Az album a feliratozott előzéklaptól eltekintve más szöveges részt nem tartalmaz.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel és hátlappal, tiszta belívekkel, jó állapotban.
Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára 1977. július 4-én, Helmut Schmidt német szövetségi kancellár meghívására, a Német Szövetségi Köztársaságba utazot. A hivatalos látogatás utolsó napján megtekintette a „Jóreménység" Kohóművek Gépgyárát (GHH) Oberhausenben. A látogatásról a következőket írta egy korabeli lap: "Az üzem vezetői és az üzemi tanács tagjai tájékoztatást adtak a gyár történetéről vendégeiknek, majd kalauzolásukkal Kádár János megismerkedett a teljes gyártási programot szemléltető üzemi kiállítással, a különböző munkafolyamatokkal, és megtekintette a föld alatti bányajárművek bemutatóját. Szót váltott munkásokkal, művezetőkkel és más üzemi dolgozókkal, majd a gyárlátogatás közben rövid nyilatkozatot adott a WDR nyugatnémet tévétársaság riporterének. A látogatás befejezéséül a kohómű vezetői ebéden látták vendégül Kádár Jánost, aki ezt követően szívélyes búcsút vett a házigazdáktól, a gyár dolgozóitól..." - (Dunántúli Napló, 1977. július 08./34. évfolyam/186. szám).
Kádár János (Fiume, 1912. május 26. – Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus, pártfőtitkár. A magyar történelem egyik meghatározó alakja. A "Kádár" nevet 1943-ban a kommunista mozgalomban kapta. Az 1945 utáni szovjet típusú, egypárt rendszer 1956–1989 közötti időszakának (az ún. Kádár-korszaknak) a vezetője. Tehetséges reálpolitikus, sokáig sikeresen manőverezett a szovjet vezetőség, a helyi érdekek és a nyugati világ vezetői között. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalmat követő példátlanul kemény megtorlás, majd az azt követő konszolidáció és az átmenet az ún. „puha diktatúrába”. Személye és politikája éles viták tárgya lett Magyarországon. Pártfőtitkársága idején zajlott az úgynevezett "új gazdasági mechanizmus", amelynek reformjaival a magyar vezetés méltán vívta ki a nyugati világ egyhangú megbecsülését is. 1948-1950 között magyar belügyminiszter volt. 1952-ben koncepciós perben elítélték és egészen 1954-ig börtönben ült. 1956. október 25-től az MDP KV első titkára, 1956. október 30-án a második Nagy Imre-kormány államminisztere lett. 1956 november 1-én Moszkvába viszik, ahol rábízzák a magyar forradalom leverésének és megtorlásának levezénylését. Ezt követően az MDP helyére lépő MSZMP vezetőjeként, 1957-től első titkáraként, majd 1985-től főtitkáraként tevékenykedett. 1956-tól 1958-ig, valamint 1961-től 1965-ig miniszterelnök, 1965-től 1989-ig az Elnöki Tanács tagja volt.