Aukciós tétel adatai
Pesten, 1817, Trattner János Tamás betűivel 's költségeivel, 189 p. + [1] t.: ill.; 205 p. + [1] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első gyűjteményes kiadás. Zrínyinek minden munkáji I-II. (két kötet egy könyvben) Kiadta Kazinczy Ferencz.
Első kötet. Pest, 1817, Trattner János Tamás, 189 p. + [1] t.: ill. Címlapképen gróf Zrínyi Miklóst ábrázoló metszettel.
Második kötet. Pest, 1817, Trattner János Tamás, 205 p. + [1] t.: ill. Címlapképen gróf Zrínyi Pétert ábrázoló metszettel.
Jelen tétel Zrínyi Miklós munkáinak első, Kazinczy Ferenc által sajtó alá rendezett összkiadása, amely megteremtette "az újkori Zrínyi-kultuszt." Érdekessége, hogy az eredetileg Obsidio Szigetiana című, később Szigeti veszedelemként ismertté vált eposz ebben a kiadásban még más címen, A' Zríniász, vagy az ostromlott szigetként került közlésre; továbbá, hogy Kazinczynak a kiadványhoz szánt kísérőszövegét a nyomda nem várta be, így az csak utólag, 1819-ben került publikálásra.
(A témához bővebben lásd: Fazekas Sándor: „Az ostromlott Sziget.” Zrínyi eposzának címadása. In: Anyanyelvi Kultúraközvetítés, I. évf./1. sz., 2012)
A címlapokon, valamint a könyv több lapján régi tulajdonosi bélyegzések láthatók.
Későbbi varrott kemény papírkötésben lévő példány feliratozatlan, márványmintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, színes, márványozott előzéklapokkal, több helyen ceruzás aláírásokat tartalmazó, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötetben szereplő művek szerzője Zrínyi Miklós (1620-1664) költő, politikus és horvát bán, a XVII. század kiemelkedő hadvezére, a magyar barokk irodalom legjelentősebb személyisége. Fő műve a 15 énekből álló Szigeti veszedelem c. eposz, amely Szigetvár 1566-os ostromának állít emléket. Zrínyi 1645-től dolgozott a művön, először pedig 1651-ben jelent meg Bécsben.
Előszó
Az olvasónak
Homérus 100. esztendővel az Trójai veszedelem után írta historiáját; énnékem is 100. esztendővel az után történt írnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10. esztendeig irta Aeneidost; énnékem penig egy esztendőben, söt egy télben, teortént véghez vinnem munkámat. Eggyikhez is nem hasonlítom pennámat; de aval ő elöttök kérkedhetem, hogy az én professióm avagy mesterségem nem az Poesis, hanem nagyob, s jobb országunk' szolgálattaiára annál. Az kit irtam, mulatságáért irtam, semmi jutalmot nem várok érette; ő nekik más gondgyok nem volt: nékem ez legutólsó volt. Irtam az mint tuttam, noha némely helyen jobban is tuttam volna, ha több munkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyon fogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban mind az napban, kit mi eclipsisnek hívunk. Ha azt mongyák: saeőe et magnus dormitat Homerus, bizony szégyen nélkül szemlélhetem chorbáimat; igassággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltam munkámat, mert üdöm nem volt hozzá, hanem első szülése elmémnek.
Vissza