Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1940, Almanach-Kiadó (Urbányi István Könyvnyomdai Műintézete), 131 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Amine emlékezete. / Szakadék. Két novella. Írta: Füst Milán.
A kötet címlapján a szerző, Füst Milán névre szóló dedikációja olvasható: "Waldapfel Imrének, szíves emlékezésül: Füst Milán. Bpest, 1940., június".
A dedikáció címzettje, Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16. – Budapest, 1970. június 2.) Állami és kétszeres Baumgarten-díjas klasszika-filológus, irodalomtörténész, szakíró, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutatási területe az antik irodalomtörténet, a klasszika-filológia, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus volt.
A könyvet Urbányi István Könyvnyomdai Műintézete nyomta, Budapesten.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozott címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt papír könyvgerinccel, a nyomda emblémájával ellátott hátlappal, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
Az Amine emlékezete 1933 végén, a Nyugatban jelent meg, két folytatásban. A két rész határán egyben az elbeszélés időszála is megszakad, a második rész a levéllel, Amine levelével kezdődik, mely a történet szerint a két főszereplő találkozása után hat héttel érkezett meg, vagyis kézhezvétele az egész kisregény időbeli legutolsó eseménye. A cselekmény időszála amúgy a múltban folyamatos, az időbeli kihagyásokat az író csillaggal jelöli. A főszereplő mindvégig visszaemlékezik, igaz, ezek a múltbarévedések szervesen beleillenek az egyes szám első személyű elbeszélői szemléletbe, amelyben a mű íródott, ugyanis ez a szemlélet lehetőséget ad a belső monológok viszonylag időtlen kezeléséhez.
A kötet szerzője, Füst Milán /szül. Fürst Milán/ (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas író, költő, drámaíró, esztéta, jogász, tanár. A magyar szabadvers megteremtője. Füst Milán a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője. Ifjúkorától fogva jó barátjának számított Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.
Előszó
Részlet a könyvből:
Akkoriban minden rosszul ment nálunk. A heremagomat embereim hagyták megfülledni s a magtáram éjjel kigyulladt ettől. A biztosító nem akart fizetni érte, mondván, hogy a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Akkoriban minden rosszul ment nálunk. A heremagomat embereim hagyták megfülledni s a magtáram éjjel kigyulladt ettől. A biztosító nem akart fizetni érte, mondván, hogy a szokásos elővigyázati intézkedéseket elmulasztottuk. Igaza is volt a biztosítónak: hanyagul ment nálam a gazdaság. Nem volt kedvem hozzá, megúntam, vágytam el hazulról, Isten tudja, hova. Talán a délvidékre. A biztosítónál persze nagyon kardoskodtam azért, hogy minden óvintézkedés kellő időben megtörtént, - a kasznáromat pedig behívattam az irodába s azt mondtam neki...
Vissza