Mirandola, Giovanni Pico Della: Heptaplus avagy a teremtés hat napjának hétszeres magyarázata

Előszó

A tanulmányaiddal való vetélkedés, Lorenzo dei Medici, arra serkentett, hogy részletesen kifejtsem Mózes könyveinek rejtett bölcsességét: minthogy a múlt télen észrevettem, hogy minden, az állam gondjaitól szabad idődben semmi más munkának nem szentelted magad buzgóbban és nagyobb örömmel, mint annak az olvasmánynak. Személyes ok is késztetett erre: a másik munkámban, melyet már korábban elkezdtem védőszárnyaid alatt, s mely most a te nevedben halad előre, ahol megkíséreltem nem pusztán megszabadítani minden kétértelműségtől és eltévelyedéstől, de megvilágítani is az értelmezés fényével Dávid zsoltárait, melyeket a hetven bölcs fordított [Septuaginta], és az egyház mindig is énekelt - semmi nem volt hasznosabb és termékenyebb számomra, mint az azokkal a könyvekkel való foglalatoskodás: semmi alkalmasabb sőt, semmi szükségesebb fel nem lelhető ennél. Az utóbbi napokban aztán hosszasan foglalkozni kezdtem a világ teremtésével s a hat nap híres munkájával, és komoly okok mutatkoznak számomra, hogy úgy tartsam: ebben a természet valamennyi titka benne rejlik. Valóban, arról nem is beszélve, hogy Prófétánk mindezt Istennel eltelve fogadta be, s a mennyei szellem, minden igazság tanítója diktálta neki, tán a mieink, az övéi, végül a pogányok tanúsága nem tett-e bizonyságot kiemelkedő szerepéről az emberi tudás és valamennyi tanítás és ismeret számára? A bölcs Salamon neve alatt létezik a zsidóknál egy A bölcsesség címet viselő könyv, nem az, amely most a rendelkezésünkre áll, és Philón műve, hanem egy másik, amelyet azon az ezoterikus nyelvezeten írtak, melynek neve hierosolymón-i [jeruzsálemi - a név jelentése: Szent Béke], melyben a szerző, mint hiszik, a dolgok természetének értelmezője, kimondja, hogy minden tudását Mózes törvényének mélységeiből kapta. Vissza