Aukciós tétel adatai
Budapest, 1900, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, [1] t. + XVI p. + 259 p.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Filozófiai írók tára. No.: XV. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával szerkesztik Alexander Bernát és Bánóczi József.
Diderot-tanulmányok. Írta: Alexander Bernát.
Diderotról Fragonard képe után készült nyomattal illusztrált kiadás. A könyvet a Franklin-Társulat nyomdája nyomta. A kötet feliratozatlan előlapján régi tulajdonosi névbejegyzés látható.
Kiadói, enyhén kopott félbőr kötésben lévő példány, feliratozatlan aranyozással díszített címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású, öt bordás könyvgerinccel, vaknyomással díszített lapélekkel, kiadói előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
Alexander Bernát és Bánóczi József a közösen szerkesztett Filozófiai Írók Tárában 1881 és 1919 között az Akadémia támogatásával huszonkilenc kötetben, majd 1925-től 1927-ig immár az Akadémia támogatása nélkül további hat kötetben jelentett meg korabeli filozófiatörténeti munkákat s mellette a filozófiatörténet klasszikusait a preszókratikusoktól Machig és Bergsonig.
Denis Diderot (Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia materialista filozófus és író, a nagy francia enciklopédia, az Encyclopédie főszerkesztője, szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja, a világ további sorsára döntően ható szellemi mozgalom, a felvilágosodás egyik kiemelkedő gondolkodója.
Előszó
Részlet:
"Száztizenhat éve, hogy Diderot meghalt, nem is maradt utána mű, melyben egész ereje megnyilatkozott volna, irodalmi munkássága ezer felé szóródott, széjjel hullt; mégis alakja...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Száztizenhat éve, hogy Diderot meghalt, nem is maradt utána mű, melyben egész ereje megnyilatkozott volna, irodalmi munkássága ezer felé szóródott, széjjel hullt; mégis alakja csodálatosan eleven maradt a mai napig. Nem az úgynevezett klasszikusok közül való, kik remek mintákat alkotnak; de valami rendkivül vonzó van benne, a mi megóvja frisseségét: Diderot érdekes. Érdekes, de nem a szónak köznapi értelmében az. Egészen elüt a lángeszű emberek típusától, mintha különálló faj volna, melyből alig van második példány, annyira meglep valójának sajátosságaival. Tele van ellenmondásokkal, melyek néha nyugtalanítanak, néha elidegenítenek tőle, de még többször vonzanak és elbájolnak. A mi korunk embereinek belső nyugtalansága, szakadozottsága mutatkozik néha benne, de a mi epés, kesernyés érzésünk nélkül. Katalin czárnő azt mondotta neki egyszer: Néha úgy látom, mintha száz éves feje volna, néha meg mintha tizenkét éves gyermeké. Minden mesterkedés nélkül mondhatni, hogy sok, sok tekintetben ő az ellenmondások embere. Nem nevezetes-e, hogy ez a lángeszű ember, kinek egyes töredékeit annyira csodáljuk, nem alkotott igazán befejezett művet ? Rameau unokaöcscse, irodalmi szempontból mindenesetre egyik legkiválóbb alkotása, melyet Goethe csodált és németre fordított, nem végződik be, hanem megszakad, disszonáncziával, mint a ketté szakadó húr. Talán nem volt Diderotban kitartás, szorgalom ? Ellenkezőleg, a legtürelmesebb munkások egyike, ki huszonöt évet fordít a nagy encziklopédia szerkesztésére, hangyaszorgalommal gyűjtvén, írván, javítván tömérdek czikkeit, és hallatlan akadályok leküzdése után befejezéshez juttatva a monumentális alkotást."
Vissza