Takáts Sándor: Szegény magyarok (A kötet szerepelt az ÁKV 1979. évi XIII. aukciójának 586. tételeként.)
Szerző
Takáts Sándor
Genius Kiadás
(Budapest)
Korabeli félbőr kötés
, 499 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
19 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2023-09-24 20:30
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Genius (Korvin Testvérek, Bp.), 499 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Szegény magyarok. Írta: Takáts Sándor.
Ajánlással és részletes tartalomjegyzékkel ellátott kötetek. A könyv szerepelt az ÁKV 1979. évi XIII. aukciójának 586. tételeként (címke a hátlap felőli előzéklapon). Nyomatott a Korvin Testvéreknél, Budapesten.
Korabeli félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, színes, mintázott címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású, gazdagon aranyozott, díszes könyvgerinccel, új előzéklapkkal, aranyozott felső lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A szerző, Takáts Sándor (Komárom, 1860. december 7. – Budapest, 1932. december 21.) piarista tanár, történész, művelődéstörténész, könyvtáros, levéltáros, az MTA tagja. A budapesti egyetem bölcsészkarán történelmet, magyart és latint hallgatott. Piarista növendékként a váci noviciátus után két évet Nyitrán tanult teológiát, majd Budapesten folytatta az egyetemet. 1886-ban pappá szentelték ezt követően a nyitrai gimnázium tanára lett. 1898-ban a bécsi udvari kamarai levéltár szétosztási munkálatait végezte. A magyar képviselőház meghívására elvállalta az 1791-1865-ig terjedő országgyűlési emlékek szerkesztését. 1903-tól haláláig a képviselőház elismert levéltárosa volt. Kutatási területe a 16-17. századi magyar történelem volt. Ennek a kornak a mindennapi történetét tárta föl levéltári anyagokra támaszkodva.
Előszó
Részlet a könyvből:
A magyar katonát úgy a hazai, mint az idegen írók minden időben magasztalásokkal halmozták el. Acélkarú, törhetetlen szivű s félelmet nem ismerő férfiaink ugyan mindig...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A magyar katonát úgy a hazai, mint az idegen írók minden időben magasztalásokkal halmozták el. Acélkarú, törhetetlen szivű s félelmet nem ismerő férfiaink ugyan mindig voltak, de a XVI. és a XVII. században ezrével és ezrével terem az ilyen. Nem is magyar, hanem külföldi ember írta a XVI. században, hogy a hazaszeretet eredeti magyar virtus. Külföldi költők énekelték meg a magyar katona hazafias gondolkozását, önfeláldozási készségét, vitézi szellemét s vakmerőségig menő bátorságát. A mi irott emlékeink napnál világosabban hirdetik, hogy a XVI. században mindaz, ami igazában magyar és nemzeti, a végházak vitézeiben él és virul. Itt a végházakban folyik a magyarosodás, itt élnek a nemzeti hagyományok, itt lelkesednek s küzdenek a hazáért. Itt hangoztatják ezerszer és ezerszer: „ha nem harcolunk a török ellen, azt is elveszítjük, ami még a miénk Magyarországból". A végházak népe kiáltja a világgá: „hazánkért és magunk becsületéért lakjuk a végeket, fizetés nekünk nem jár!"
Vissza
Tartalom
I. Az igazi szegény legények 7
II. A hegyaljai zendülés . 33
III. A Zrínyiek és Muraköz 83
IV. Szörényi Gábor esete 105
V. Magyar hajdúk olasz földön 119
VI. A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása 129
VII. Egy hős kapitány halála 249
VIII. Egy kertgazdánk a XVI. században . . 263
IX. A komáromiak a diplomácia szolgálatában 275
X. Zrinyi Miklós ismeretlen levelei 287
XI. Az oltármesterség és az ispotálymesterség 325
XII. A városok hússal való ellátása régente . 349
XIII. Küzdelem a részegeskedés ellen 371
XIV. Kertjeink a XVII. század első felében . . 381
XV. A szöktetés 433
XVI. A magyar felimeg 461
XVII. Sieniawski hercegné és Visky Sámuel . . 473
XVIII. A komáromi Erzsébet-sziget múltja ... 483
Vissza