Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása és nyomása, 311 p. + [1] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Székely népballadák. A balladákat összeválogatta és magyarázta Ortutay Gyula.
Buday György fametszeteivel illusztrált kötet kép- és tartalomjegyzékkel, valamint Buday György és Ortutay Gyula fontosabb munkáinak listájával. Nyomtatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapesten.
A könyv szerepelt az ÁKV 1977. évi XI. aukciójának 493. tételeként.
Kiadói félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, Erdély stilizált címerével illusztrált címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, eredeti, színes előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A balladák gyűjtője: Ortutay Gyula (1910–1978) néprajzkutató, politikus, az 1945 utáni magyarországi néprajztudomány és folklorisztika vezető személyisége, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az MTA tagja. 1947 és 1950 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1958-tól az Elnöki Tanács tagja volt. Folkloristaként számos népmesét gyűjtött, gyűjtései során nagy hangsúlyt fektetett az alkotáslélektanra, a mesemondók egyéniségére.
"A fokozott érdeklődés, amely a népiség életmegnyilvánulásai, hagyományai és szükségletei felé fordul, néha cselekednivágyó szeretetté aktiválódik s lehetővé teszi olyan mű megjelenését, mint a Székely Népballadák könyvét, amely párját ritkítóan becses művészi és tudományos dokumentum egyben. Ortutay Gyula, a fiatal etnológus összegyűjtötte a legfontosabb székely népballadákat, közreadta legjelentősebb változatukban s a kérdés lényegét felölelő tanulmánnyal, valamint bő kritikai és forrásjegyzetekkel látta el. A kötetet Buday György fametszetei díszítik." (Századunk, 1936/1., 57.)
Előszó
Részlet a könyvből:
Népköltési gyüjteményeink majd mindegyikéből valami sajátos szorongás és fájdalom érezhető ki. Akár Erdélyi János, Kriza nagyhírű gyüjtéseit, akár a különböző...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Népköltési gyüjteményeink majd mindegyikéből valami sajátos szorongás és fájdalom érezhető ki. Akár Erdélyi János, Kriza nagyhírű gyüjtéseit, akár a különböző magyartájegységekről szóló kötetek bármelyikét lapozzuk is, a bevezető szavak, a közlők megjegyzései a népi kultúra pusztulásáról, veszednő életformájáról tudósítanak. A gyüjtők és feldolgozók modatai mögül leküzdhetetlen aggodalom és kétségbeesés hallik: a magyarság eddig rejtező erőit födözik föl, s máris a pusztulás, halódás jegyeit kell látniok. Milyen úton érkezünk el eddig a fájdalmas hangig?
Vissza