Füst Milán: Advent (Dr Kaposy Ferencnek dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Füst Milán (Fürst, 1888–1967) Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjas magyar író, költő, drámaíró, esztéta egy éppen ekkoriban megjelent irodalmi lexikon címszava szerint „a modern szabad verselés első magyar képviselője. Utóbb mélyenjáró analízissel dolgozó pszichológiai regényeket írt (A nevetők; Aranytál; Advent). Érdekes naturalista drámája a Boldogtalanok.” (Az Est Hármaskönyve, 1923. Bp., 1922. 273–274.)

A Nyugat első nemzedékének tagjaként gyakorlatilag a modern magyar irodalom egyik megteremtője, Kosztolányi egyik legbensőbb barátja, Osvát Ernő híve, és a második világháborút is háborút túlélő alkotóként nemcsak generációk, de korszakok közti kapocs is: éppúgy ismerte az Ady előtti irodalmi éra irodalmi-művészeti szereplőit, mint az 1960-as 70-es években indultakat, akik közül többeket – az ELTE oktatójaként – tanított is.

Az Advent először folytatásokban jelent meg, a Nyugat közölte az 1922. január 1-jei számától kezdve, hat részben. Majd szeptemberben könyv alakban is piacra került, Derkovits Gyula rajzaival. (Corvina, 1922. szept. 29. 184.). A mű, amelyben „az üldöztetésnek és egy törvényszéki tárgyalásnak őrjítő izgalmát festi az író régi angol történelmi háttérrel” (uott.), rögtön négy változatban is az olvasók elé került: az alapváltozat kötve és fűzve is kapható volt, valamint volt ún. amateur kiadás, „merített papíron, az író és művész aláírásával, számozva”, és egy luxuskivitelű is: „különleges aranyozott papír, vászon és bőrkötésben”.

Jelen példány nem a bibliofil darabok közül való, ellenben dedikált. Füst ezt írta bele:

Dr Kaposy Ferencz főorvos Úrnak, / meleg köszönettel, / szíves emlékezésűl: / Füst Milán. / Bpest, 1930., jan. 17.

A címzett pedig amellett, hogy „alanyi jogon” is számon tartott személy, Füst Milánhoz hasonlóan szintén generációk közti kapocs, közvetlen családtagjai a 19. és 21. század közötti magyarországi kultúra formálói. Irodalmi családba született bele, és több ezer könyv között nőtt fel.

Kaposy Ferenc (1891–1973) belgyógyász, középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1914-ben kapott orvosdoktori diplomát. A világháborúban katonai szolgálatot teljesített, olasz, orosz és román harctereken. Több hadikitüntetést is kapott (pl. Ferenc József-rend lovagkeresztje, sebesülési érdemérem). Négy évig a Pázmány Péter Tudományegyetem élettani intézetében működött, Tangl Ferenc professzor mellett, majd 1918-ban Budapest város kötelékébe lépett, ahol 1920-ban a VIII. kerület kerületi orvosává választották. Számos általános közegészségügyi cikke jelent meg különböző szaklapok hasábjain és tagja volt több tudományos egyesületnek. A második világháború után is orvosként dolgozott.

Apja Kaposy József (1863–1922) katolikus áldozópap és hitoktató, író, lapszerkesztő, irodalomtörténész volt, aki, miközben középiskolában tanított, 1890–1906 között a Magyar Szemle című szépirodalmi hetilapot szerkesztette, ahol sok tehetséges fiatal író kezdte meg irodalmi pályáját, köztük a Nyugat első generációjának több tagja is. „Vagy hatezer kötetes könyvtára volt, főleg itáliai írók könyveiből. Dantéval, Boccaccióval és Petrarcával töltötte az egész életét. Ő büszkélkedhetett a legnagyobb Dante-gyűjteménnyel, és ez az információ Babits Mihályt sem kerülte el. Amikor Babits elkezdte fordítani a Divina Commediát, segítséget kért tőle munkájához, végül köszönetet mondott neki a kötet elő- és utószavában. A kapcsolatuk elmélyült, családivá alakult, így esett, hogy Babits Mihály lett Kaposy Miklós bérmakeresztapja. (Debreczeni Rita: Beveszek egyet, hogy ne veszekedjek. Népszabadság, 201. szept. 23. Melléklet 4.) Édesanyja bilkei Papp Anna, a munkácsi görög katolikus püspök leánya volt.

A doktor öccse dr. Kaposy Miklós (1894–1958) korábban népjóléti és munkaügyi miniszteri segédtitkár, később honvédelmi miniszteri tanácsos, felszentelt tábori lelkész – akit a második világháború után családjával együtt kitelepítettek. Az ő fia volt Kaposy Miklós (1933–2022) író, humorista, a Magyar Rádió Karinthy Színpadának alapítója, és akinek Babits volt a bérmakeresztapja.

A dedikáció címzettje azonban közvetlenül is kapcsolatban volt az irodalommal, mégpedig orvosi minőségében. Az 1920-as évektől ő volt Babits kezelőorvosa, aki ezért is – és a családi barátság okán is – szinte mindennapos vendég volt a Babits-házban. Ő volt a kezelőorvosa Ambrus Zoltánnak is (Az Est, 1932. márc. 1.), és ahogy a most előkerült dedikáció mutatja, Füst Milánnak is.

A könyv 1922-ben jelent meg, azonban a benne található dedikáció 1930-as. Ez nem egyedi jelenség Füstnél: korábbi kiadású könyveinek példányit évekkel-évtizedekkel később is dedikálta egy-egy új ismeretség miatt. Itt 1930-ban lett ennek apropója, amikor is Füst vélhetően valami orvosi segítséget kapott a címzettől – ezt köszönte meg a dedikált példánnyal.

Kiadói varrott keménykötésben lévő példány, feliratozott illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, üres hátlappal, hiánytalan állapotban; Derkovits Gyula rajzaival illusztrálva.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.