Aukciós tétel adatai
Budapest, 1929, Magyar Zsidó Lexikon (Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Bp.), [12] p. + 1028 p. + 1 mell.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Magyar zsidó lexikon. Szerkesztette: Ujvári Péter.
Szerkesztői előszóval, a lexikon elnöki tanácsának, munkatársainak, az országos bizottságának és szerkesztőbizottságának listájával, a forrásmunkák közreadásával, valamint a rövidítések és jelmagyarázatok betűrendes listájával kiegészített lexikon.
Kiadói félbőr kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel, aranyozott feliratos, aranyozott díszítésű könyvgerinccel, színes előzéklapokkal, mintázott lapélekkel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
Különálló, egyedi melléklet: a Székesfehérvári Izraelita Hitközség 1949. június 17-i, a holokauszt emlékére tartott gyászünnepségére szóló, nyomtatott, ceruzás széljegyzetet tartalmazó meghívó egy 15,5x10,5 cm-es papírlapon.
A kötet szerkesztője Ujvári Péter /1913-ig Groszman Péter/ (Tolcsva, 1869. április 24. – Budapest-Terézváros, 1931. január 16.) újságíró, író, szerkesztő, publicista. 1889-től a Szegedi Híradónál dolgozott, majd a lap helyettes szerkesztője lett. Később a Szeged és Vidéke munkatársa, felelős szerkesztő. 1901-ben irodalmi folyóiratot indított Szegeden Magyar Szó címmel. 1906-ban egyik alapítója volt a Magyarországi Hírlapírók Országos Szervezetének, továbbá titkára a Budapesti Hírlapírók Egyesületének. 1919-ben képes hetilapot indít Szombat címmel, 1920-tól a kolozsvári Új Kelet szerkesztője. 1923-ban Szlovákiába telepedett át és ott különféle lapokat szerkesztett. Később az Egyetértés főszerkesztője, majd főmunkatársa. Az első világháború utáni írásaiban határozottan fellépett az antiszemitizmus ellen. Regényei és elbeszélései elsősorban a zsidóság sorskérdéseivel foglalkoznak.
Előszó
Ennek a lexikonnak első gondolata a zsidó szorongatások tragikus válságaiban született meg. Vitairatnak szántam, amely a nyugalmas öröklés jogos önzésében minden rágalmat eltemet. De annyira elburjánzott már ezidőben a füzetes és röpiratos zsidómosakodás, hogy megszaporítását nemcsak fölöslegesnek, de megalázónak is éreztem. Nem lehet ma már az ősi társadalmak fegyvereivel harcolni az elfogultságok ellen. Nem a népeket kell igazolni, ha megrágalmazzák őket, hanem a történelmüket. Ha már nem elég a történet, meg kell akkor írni a történet történetét, hogy a kételkedők előtt feltáruljon minden zege-zuga és a fejlődés legelrejtettebb mélységeit is felkutathassa az objektív kritika. Tégláira kell szétszedni az ezer esztendők épületét és meg kell írni külön-külön minden téglának a történetét. Így jutottam el vagy hat esztendő után a lexikon gondolatához. Sok embert föllelkesített, sokat pesszimizmusba dermesztett a koncepció. Amit még soha senki meg nem csinált, hogyan lehessen azt kiteremteni a semmiből? De miért is kellene azt megcsinálni, mikor a múlt ünnepélyes passzivitása úgyis már a meg nem csinálása mellett döntött?
Vissza