Pettenkoffer Sándor: Szőlőművelés

Előszó

Részlet a könyvből: I. Az éghajlat és a talaj, mint a szőlőművelés adott tényezői. A szőlő egyike a legrégibb kultúrnövényeknek. A történelem még nem tisztázta, hogy kik voltak, mikor és hol éltek azok a népek és emberek, akik a szőlőt művelni kezdték, de az ó-egyiptomiak fennmaradt emlékeiből kétségen kívül megállapította, hogy ott már az ötödik dinasztia idejében fejlett és virágzó szőlőművelés volt. Ismerjük a szőlő természetét, tulajdonságait és igényeit. Tudjuk azt is, hogy az ember idomító keze alatt az egyes műveleti növények ősi állapotukhoz képest megváltoztak, de a lényeges dolgokban változás nem lehet. A szőlő a hat évezredet meghaladó idő előtt is éppen úgy megkívánta, de meg is hálálta a neki megfelelő, gondos művelést és ápolást, mint napjainkban. A római írók, kivált Columella munkáiból elég pontosan összeállíthatjuk képzeletünkben az akkori idők szőlőművelését. Összehasonlítva azt a maival, a lényeges dolgokban kevés különbséget találunk. a metszés szabályai akkor is azok voltak, mint ma, a háromszori kapálás hasznát éppen úgy ismerték, mint mi. Ami lényeges különbség mégis van, azt nagy részben a filloxerának s a többi Amerikából áthozott bajnak köszönhetjük. Különbség természetesen még az is, hogy míg a régiek a szőlőművelés szabályait kizáróan tapasztalatok alapján állapították meg, mi - a természettudományok előrehaladottsága mellett - a legtöbb dolognak a magyarázatát is meg tudjuk adni. Vissza