Jákó Margit, kézdiszentléleki: Mult, jelen, jövő (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet a könyvből: GRÓF AMBRÓZY LAJOS rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter: A külpolitika terén sikert nem érhet el az a kormány, amelyet egyöntetű közvélemény nem támogat Külpolitikai céljaink elérése szempontjából tehát az összetartás és az erők központosítása éppoly fontos, mint a belső rend fenntartása és a nemzeti hadsereg harcképességének biztosítása. DR BENÁRD ÁGOST ny. miniszter, nemzetgyűlési képviselő: Mikor a trianoni békét aláírtam. És írtam, aláirtam a nevemet gyorsan, nemtörődömséggel. Le se ültem a székre, mely a kis asztal előtt állott, melyen hatalmas kötet, a trianoni békeszerződés feküdt. Hogy idehaza vonatra ültem, mindenre kész, vad elkeseredés és elszánás uralták borús lelkemet: múljék el tőlem a keserű pohár, de ha meg kell lennie, ám legyen, én kész vagyok hazámért, nemzetemért minden áldozatra, nemcsak a verejtékező, munkás életre, nemcsak a hősi halálra, de a béketűréssel, a szenvedésékkel és megaláztatásokkal teli életre és a dicstelen halálra is. Amíg vonatom haladt, s én egyre távolodtam a honi földtől, lassan-lassan elmosódtak a képek, a benyomások, mit az újságok cikkei, egyes szónoklatok és beszélgetések, a plakátok: „átkozott a kéz..." bennem keltettek. Oszladozott az érzések és gondolatok köde, világosabban láttam: hazánkat nem a békeszerződés, de belső árulás és külső ellenség rabolta el. Csák az erőszaknak engedve írjuk alá a békét, melyet talpraállásunkkal, a világpolitikai helyzetnek feltétlenül bekövetkezendő megváltoztatásával úgyis csak gyászos-gyalázatos, súlytalan, értelmetlen emlékké változtat a történelem, melynek kerekét nem írások, végeredményben nem is a szövetségek és a háború, nem a politikai konjunktura, de az öntudatos, erős nemzetek keze kormányoz. Ha nem hiábavaló minden jelen nagy nyomorúságunk és megaláztatásunk, a vesztett háború és a kettős forradalom minden rettenetesen véres tanulsága, ha hitben és hazaszeretetben megerősödve, fajiságában öntudatára ébredt nemzetem, úgy nem sírunk fölé hengerített szikla a békekötés, amely végre is széttépi azt a balhitet, hogy mi az egész világ ellensége vagyunk, hanem mennél igaztalanabb, mennél kegyetlenebb és megalázóbb, annál inkább feltámadásunk határköve lesz. Vissza

Fülszöveg

Azért foglalkoztam olyan nagy szeretettel a Hunyadi-korszakkal, mert anyai ágon egyenes leszármazottja vagyok Hunyadi János kormányzónak. Nagyatyja Serbán hunyadmegyei kenéz, vezér volt. Atyja Serbán Vojk már udvari vitéz volt Zsigmond király szolgálatában, aki vitézségéért 1409 október 18-án Hunyad várát kapta királyi adományul és nemesi birtokul, s ezáltal a magyar nemesek sorába emelkedett.
Fia Serbán János, szintén Zsigmond udvarában vitézkedett és többször kitüntette magát; ő már Hunyad vára után Hunyadi-Serbán Jánosnak, később Hunyadi Jánosnak nevezte magát. A határ védelmében kifejtett buzgalmáért és hősiességéért a király szörényi bánná nevezte ki, ami által Magyarország főrendeinek sorába emelkedett. Később Beszterce
örökös grófja lett, majd a hadsereg fővezére, végül 1446-ban az országgyűlés Magyarország kormányzójává választotta. 1456 augusztus 11-én bekövetkezett haláláig, tehát tíz évig ő kormányozta az országot.
Édesanyám leányneve Hunyadi-Serbán Lívia. K. J. M Vissza