Hamvas Béla: Anthologia humana (Lossonczy Tamás festőművésznek dedikált példány)(A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Szező által dedikált példány. Anthologia humana. Ötezer év bölcsessége. Írta: Hamvas Béla.

Talán bizonyosan kijelenthető, hogy az 1989/90-es rendszerváltás előtt is már nagy, de „titkos” kultusza volt Hamvasnak, a korábban tiltott írónak és gondolkodónak. A rendszerváltással ez a kultusz intézményesült, az író 1990-ben az elsők között kapott posztumusz Kossuth-díjat, műveinek azóta több életműkiadása van, könyveket írtak róla, stb.

Ugyanakkor, mindezzel szinte párhuzamos arányban a hozzá köthető dokumentumoknak a száma nagyon kevés: dedikált könyvei és levelei meglehetősen ritkán bukkannak fel az árveréseken (talán mert saját korukban sem volt belőlük sok), és a gyűjtők, pláne ha „rajongók” is, ezeket már nem eresztik el.

A Hamvas Béla által szerkesztett Anthologia humana, amely „ötezer év bölcsességét” tartalmazza, eredetileg 1946 karácsonyára jelent meg, majd „hat hét alatt” kijött a nyomdából a második kiadása is (Corvina, 1947. jan. 31.). A nagy siker azonban itt még nem ért véget, tavasszal már a harmadik, változatlan kiadás volt kapható; „3 hónap alatt 3 kiadás”, hirdették, s „az emberi gondolkodás könyvének legragyogóbb lapjai” ismét az olvasókhoz jutott (Corvina, 1947. könyvnapi szám).

Ennek a harmadik kiadásnak egyik példányát – az előzéklapon – így dedikálta a kötet összeállítója:

Lossonczy Tamásnak / legkedvesebb festőmnek / 947 IV/24. / Hamvas Béla

Hamvas Béla (1897–1968) író, filozófus, esztéta – családjával – a Felvidékről érkezett 1919-ben, Budapestre költöztek, és Hamvas az egyetem magyar–német szakos hallgatója lett. Első írásai a pozsonyi Tavasz c. folyóiratban jelentek meg, majd 1923-tól már itthon is. Egy rövid ideig (1927) lapot is szerkesztett (Fővárosi Közlöny), életében a jelentős változást a következő év hozta: 1928-tól 1948-ig (egy kisebb megszakítással) könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket, kritikákat és recenziókat publikált, és megjelentek első önálló kötetei is (A világválság, 1938, Szellem és exisztencia, 1941, A láthatatlan történet, 1943 és A száz könyv, 1945). Pár év múlva, a diktatórikus fordulat következményeként elveszítette munkáját, nem publikálhatott. Raktáros lett, majd innen nyugdíjas.

Lossonczy Tamás (1904–2009) festőművész először jogot hallgatott, de azt megszakítva beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Párizsi és hollandiai tanulmányutak után 1934-től a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, 1945 és 1946 között az Európai Iskola, majd 1948-ig az Elvont Művészek magyar csoportjának tagja volt. 1992-ben egyik alapítója lett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. Művészetéről azt tartják, hogy éppen a dedikáció idején, az 1945 és 1948 közötti periódusban teljesedett ki. Az absztrakt művészet egyik hazai nagymestere.

Hamvas Béla „legkedvesebb festőjének” nevezi Lossonczyt – és hogy tényleg így volt, arról többször, több helyütt is bizonyságot tett. 1946-ban már biztosan ismerték egymást, ekkor jelent meg az Index című „Röpirat és vitairat könyvtár” 7. számaként Hamvas kis, mindössze négy oldalas, de önálló kiadványként terjesztett Yantra és absztrakció. Lossonczy Tamás képei című írása (Független Nyomda). 1947 áprilisában – pár héttel a dedikáció keltezését megelőzően – már közös szereplésük is dokumentált: „Lossonczy Ibolya és Lossonczy Tamás […] a »Misztófalusi Képszalonban« rendezett kiállítása vasárnap délelőtt zárul. A feltűnést keltett, magas színvonalú kiállítás helyiségében (Semmelweis utca 2.) vasárnap délelőtt fél tizenkét órakor Hamvas Béla tart előadást” (Magyarországi Tudósító, 1947. ápr. 2.). És ez után, szinte természetes, hogy Hamvas az általa szerkesztett Anthologia humana legújabb kiadásából dedikált egy példányt Lossonczynak.

A „legkedvesebb festő” pedig szintén viszonozta ezt: alig valamivel később, június elején, 1947 könyvnapjára jelent meg Hamvasnak a feleségével, Kemény Katalinnal közösen jegyzett Forradalom a művészetben című, Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon alcímű művészetesztétikai kötete (Misztótfalusi, 1947). Ebben a kötetben Hamvas hosszan és értő elismeréssel ír Lossonczyról, akinek egyik alkotása pedig föl is került a kötet borítójára. Ezzel a kör bezárult.

Jelen könyvpéldány ismert (Közp 134/257.), ezen kívül azonban az utóbbi évtizedek árverési regiszterében csupán egyetlen másik dedikált darab szerepel; ugyancsak a harmadik kiadásnak egy másik, később ajánlott példánya.

A Lossonczy Tamásnak adott Anthologia humana az igazi, nagy művészbarátság dokumentuma, két nagy formátum találkozása egy előzéklapon. Az ilyen barátság önmagában is ritka, de ennek a barátságnak ilyen szép, őszintén elismerő dokumentuma még ritkábban bukkan föl.

 
Kiadói félvászon kötésben lévő példány illusztrált, feliratozás nélküli címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, üres hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.