Őszi merengés (Konsztantyin Mihajlovics Fofanov verse Szabó Lőrinc és Győri-Juhász Jenő fordításában KÉZIRAT!)(A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Konsztantyin Mihajlovics Fofanov (1862–1911) az orosz szimbolizmus egyik előfutára, akit kortársai „Isten kegyelméből” lett költőnek tituláltak, és jelentőségét oly nagyra értékelték, hogy egy költészettörténeti időszakot róla neveztek el. Verseit azonban nemigen fordították magyarra. Első magyarítója Telekes Béla volt, majd Kosztolányi Dezső (Modern költők, 1921. III: 206.), őt követte Győri-Juhász Jenő és Szabó Lőrinc.

Utóbbi dedikálta egyik Fofanov-fordítását az előtte járónak. Mégpedig így:

Dr. Juhász Jenőnek, 1932 / július 21, orosz estjének / emlékére. Szabó Lőrinc

A címzett kevésbé ismert. Győri-Juhász Jenő (Pollák, 1892–1944): tanár, műfordító. A Győrhöz tartozó Győrszigeten született, 1909 novemberében magyarosította nevét Juhászra. (Szerzői neve később alakult ki.) Középiskoláját Győrben végezte, onnan 1910-től a budapesti egyetem magyar–francia szakán tanult tovább. 1913-ban Dijonban tanult. Az első világháborúban 1914-től szolgált, 1915-ben megsebesült, orosz hadifogságba esett; ott tanult meg oroszul. 1918-ban hazaszökött, 1919-ben bölcsészdoktori címet szerzett; ezt követően középiskolai tanárként dolgozott.

Tanította Radnótit is: Győri-Juhász ugyanis a húszas években a VI. kerület Izabella utcai Székesfővárosi Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában tanított; itt volt 1923-tól 1927-ig Radnóti francia tanára. Kapcsolatuk később is megmaradt; Radnótiék többször meglátogatták. Egy ilyen vizitet Radnótiné megörökítette (RM-né Napló II: 109.). Érdemes megjegyezni, hogy Radnóti a szegedi egyetemen magyar-francia szakra járt – ehhez nyilván kellettek a Győri-Juhásztól tanultak.

A tanárt 1944 áprilisában kényszernyugdíjazták, majd munkatáborba hurcolták. Az elszenvedett bántalmazások következtében hunyt el. – Tanári állása mellett aktív műfordító is volt. Angol, francia, olasz, német és orosz költők verseit fordította. Orosz költők antológiája című műfordítás-gyűjteményét 1944-ben még ő rendezte sajtó alá, de megjelenését (1945) már nem érhette meg.

Győri-Juhász Fofanov Őszi merengés című versének fordítását is felvette az Orosz költök antológiájába (két másik verssel: 208–9.), Szabó Lőrinc fordításának megjelenését azonban nem találtuk. A Magyar Tudományos Akadémia őrzi a fordítás egy másik kéziratát (MS 2275/38-39.), azonban a katalógus jóval későbbre datálja („1945?”). A most előkerült autográf tehát ezt is pontosítja és korábbra datálja; a dedikáció keltezése szerint Szabó Lőrinc legkésőbb 1932-ben készen volt vele.

Amit aztán a fordítótárs, Győri-Juhász Jenőnek adott, annak „orosz estjének emlékére”.

Régi barátok voltak ekkor már ők ketten. Egyetemi társak, közeli barátok. Szabó Lőrinc többször említette naplójában a másikat, ráadásul belső használatú becenevén, Juhász Jancsiként. 1919-ben pl. „Kisnaplójába” feljegyezte: „Tauszkyéknál a szokott társaság, szokott esti hangulat. Juhász Jancsi és Szerencsi Erika jegyesek. Már egy hete, vagy 10 napja. Még nem gratuláltam!” (212.), később pedig azt, hogy „délben Juhász Jancsinak megadtam vasárnap kölcsönzött 40 K-ját” (Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920-as évekről. Szerk.: Kabdebó Lóránt. Bp. 1979. 212., 219.)

A Vers és valóságból tudható, hogy Győri-Juhász fontos szerepet töltött be Szabó Lőrinc költői fejlődésében: „Az egyetemen […] Juhász Jenővel, a későbbi orosz versfordítóval […] és még vagy tíz fiúval-lánnyal voltam jóban. Ők tájékoztattak; kimondhatatlanul naiv voltam minden hiedelmemben és a viselkedésemben.” Sőt, a kötet versmagyarázataiból az is kiderül, hogy a Verlaine a szemináriumban című versben megjelenő Jancsi – immár nem meglepő módon – Győri-Juhász.

A kapcsolat nem ért véget az egyetemmel, megmaradt, és Győri-Juhász éppen a Szabó Lőrinc által kölcsönzött könyvek segítségével készítette el az első orosz költői antológiát. (Erről lásd: Szabó Lőrinc 1945-ös Naplóját.)

Kölcsönös barátságban és szakmai kapcsolatban álltak.

*

Szabó Lőrinc ceruzával írt autográfja mellett megtalálható ugyanannak a versnek az idegenkezű másolata, illetve Győri-Juhász Jenő fordításának autográfja. Mini-szöveggyűjtemény Fofanovból, költők-fordítók saját kézírásában.

 Jó állapotú jegyzetlapokra írt kézirat, megkímélt gyűjtői állapotban.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.