Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Pataky Attila rockzenész által dedikált példány. Első kiadás. EDDA Művek-Miskolc. Írta: Riskó Géza.
A címlapon Pataky Attila tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Baráti szeretettel Sz. M.-nek. EDDA Művek. Attila".
Fotók: Mencseli Tibor. Borítóterv: Halmos Imre. 48 képtáblán számos fekete-fehér képpel illusztrált, valamint Vitányi Iván bevezetésével és tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta a Borsodi Nyomda.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratozott, színes illusztrációval ellátott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel, az együttes színes fényképével ellátott hátlappal, hiánytalan, jó állapotban.
A kötetet dedikálta Pataky Attila (Miskolc, 1951. július 2. - ), énekes, rockzenész, dalszövegíró. 1974-től az Edda Művek énekese. 1977-től Halász József, az együttes vezetője Pataky Attilára hagyta a zenekar névjogait. Ekkor Pataky újraszervezte az Eddát Miskolc általa legjobbnak ítélt zenészeiből, ebben az időben kapta az együttes az Edda Művek nevet. 1983-ban az együttes különféle okok miatt feloszlott, majd 1985-ben állt újra össze és a mai napig sikeres és aktív.
Fülszöveg
Az a fajta zene, amit beatnek, popnak, rocknak neveznek, méltán keltett közfigyelmet az utóbbi másfél-két évtizedben. Az ifjúság rajongott és rajong érte, sokaknak ez az egyedüli zenei, sőt szinte egyedüli kulturális "tápláléka". Egy-egy népszerű zenekar koncertjére ezrek, sőt tízezrek vonulnak ki, lemezeiket százezrek vásárolják.
A népszerűség önmagában is jelzi az igényt. Azt azonban többféleképpen lehet értelmezni, hogy mi az igény lényege. Az új zenei jelenségről s az ifjúság vele kapcsolatos magatartásáról kezdettől fogva igen nagy vita folyik, Magyarországon is és szerte a világon. Sokan pozitív változást látnak benne, s hivatkoznak a zene és a szöveg értékeire (különösen a korábbi évek slágerével szemben), s az ifjúság életerejének megnyilvánulását üdvözlik. Mások viszont inkább a negatívumokat sorolják: ez a zene szerintük inkább az ifjúság egyes rétegének rossz beilleszkedését, a szülői társadalommal szembeni ellentmondásos viszonyát fejezi ki, s olykor kifejezetten káros jelenségekkel társul.
Hol van az igazság, hol van a mérték, amely szerint dönthetnénk. Riskó Géza könyve nem vállalkozik az ítélkezésre. Célja szerényebb, de mégis nagyon felelősségteljes: hű képet akar adni a mozgalomnak s a jelenségnek legalább egy szeletéről.
Az Edda Művek megérdemli, hogy reflektorfénybe kerüljön. Jó zenekar, népszerű együttes volt, vidéken tulajdonképpen az egyedüli, amely országos népszerűséget tudott szerezni. (Sajnos a könyv megjelenésekor már a múlt időt kell használni, az Edda Művek 1983 végén felbomlott.)
A könyv ezt az együttest, ennek alakulását, életét, tagjait, híveit mutatja be. Kicsit riport, kicsit szociográfia, még abban a műfajban, ahol a kettőt alig lehet elválasztani. Nem ítélkezik, de nem is szépít, magát a folyamatot akarja bemutatni, a sikereket és a kudarcokat, a dolog jó és rossz oldalát egyaránt. Nyitott szemmel figyel fel azokra a jelenségekre, amelyek az együttes életének hátterét adják. Objektivitásra törekszik, de nem pártatlan, hiszen mindenekelőtt a valós igényeket akarja feltárni és a tanulságokat keresni. Megfontolt a következtetésekben, de bátor abban, hogy a valóságot a maga sokarcúságában mutassa fel.
Ajánlom tehát ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel az ifjúság igényének, ízlésének, kulturális és emberi magatartásának alakulása. Egyetlen jelenséget jár körül, de azt olyan módon teszi, hogy megvannak a tanulságai az egészre vonatkozólag is.
Vissza