Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Lehár Ferenc zeneszerző fekete-fehér portréja.
Az ismert zeneszerzőt ábrázoló fekete-fehér fényképen, Lehár Ferenc tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "N. Cs.-nak, Kedves művésznőnek szívélyes üdvözlettel Lehár Ferenc. Budapest, 1942. VII./26.".
A fénykép készítője ismeretlen.
A fénykép mérete: 12 cm x 17 cm.
Fekete-fehér, a széleknél sérült fénykép, ceruzával feliratozott, foltos hátlappal.
Lehár Ferenc (Komárom, 1870. április 30. – Bad Ischl, Ausztria, 1948. október 24.) zeneszerző, karmester, a századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője. 1890-től katonakarmesterként dolgozott. Zeneszerzői munkásságát operakompozíciókkal kezdte. Első operettjét, a Bécsi asszonyokat 1902-ben mutatták be Bécsben. A darab világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő területét. Lehár nevéhez operettek egész sora fűződik, csakúgy, mint: Drótostót (Bécs, 1902); Víg özvegy (Bécs, 1905); Luxemburg grófja (Bécs, 1909); Cigányszerelem (Bécs, 1910); Éva (Bécs, 1911); Frasquita (Bécs, 1922); Paganini (Bécs, 1925); A mosoly országa (Berlin, 1929); Giuditta (Bécs, 1934); Garabonciás (a Cigányszerelem átdolgozása, Bp., 1943). Az operettek világában önmagára találó zeneszerzőt számtalan anekdota lengi körül. A víg özvegy címének megszületéséről egy anekdota így mesél:- Mivel egy darabhoz az eredeti címet nem lehetett felhasználni, a librettista valami más után nézett. Rá is bukkant, amikor egy napon meghallotta, hogy Leo Stein odakiáltotta egy pénztárosnak, hogy nincs több szabad jegy a főtanácsos özvegyének! Ha legközelebb idejön, dobják ki ezt az alkalmatlankodó özvegyet! – ami németül úgy hangzik, hogy die lästige Witwe. Lehár azonban félrehallotta a szót és elragadtatással felkiáltott: die lustige Witwe – vagyis a víg özvegy –; megvan a cím! A víg özvegy!.