Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Sirály. Összegyűjtött Versek. 1925-1972. Írta: Zelk Zoltán.
A címlapon a szerző, Zelk Zoltán tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Joó Lászlónak, igaz barátsággal, Zelk Zoltán. 1973. VI. 3.".
A dedikáció címzettje, Joó László (Budapest, 1918. december 4. – Budapest, 2012. október 14.) színész, rendező, színházigazgató, dramaturg, lektor. Színészi pályafutását a debreceni Csokonai Színházban kezdte, ezt követően tagja volt többek között a Belvárosi Színháznak, a Pécsi Nemzeti Színháznak, a József Attila Színháznak, a Szegedi Nemzeti Színháznak és a Madách Színháznak, valamint 1958-ban kinevezték a győri Kisfaludy Színház igazgatójának.
A szerző fekete-fehér, egész oldalas portréjával és 4 szöveg közti, színes, egész oldalas rajzzal illusztrált, valamint részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kiadás. A kötet illusztrációit Szántó Piroska, a költő fényképét Balla Demeter készítette. Képszerkesztő: Zsoldos Vera. Nyomtatta a Nyomdaipari Szakmunkásképző Intézet.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány dombornyomott feliratozású címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban, feliratos, színes illusztrációval ellátott, fülszöveges, sérült kiadói borítófedélben.
"Zelk Zoltán »Sirálya« azokhoz a mély érzelmű, mitizáló versekhez tartozik, amik teremtve temetnek, teremtve siratnak. Valahol visszaköszönnek ebben a versben a régi nagy görög drámák mondanivalói. Azok a gondolatok, amik csak ritkán és képszerűen vannak kimondva, de így is hatalmas erővel bírnak" - fogalmaz a kötetről Kiss Dénes író, költő.
A kötet szerzője, Zelk Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. – Budapest, 1981. április 23.) Baumgarten-, József Attila- és kétszeres Kossuth-díjas költő, prózaíró, a Nyugat második nemzedékének a tagja. Első verseskötetét 1930-ban adták ki Csuklódon kibuggyan a vér címmel, melyről Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. Később József Attilával is személyes ismertségbe került. A második világháború kitörését követően Ukrajnába került munkaszolgálatosként, de sikerült átvészelnie a munkaszolgálatos éveket. A kommunista rendszerben ünnepelt költő volt. A valódi helyzetet nem ismerve írt hangzatos költeményeket Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítésére. Gyermeklapot is indított Kisdobos címmel (1952–1956), amelyben saját gyermekversei is megjelentek. Ekkor már tisztában volt a kommunizmus fonákságaival és az 1956-os forradalom lelkes és őszinte híve lett. 1963-ban jelent meg a Tűzből mentett hegedű című kötete, benne a feleségét sirató gyászdalával (Sirály). 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az "Élet és Irodalomban", 1965–1967 között a "Tükör" közölte rendszeresen az írásait.
Fülszöveg
A költő önmagáról:
"1906 december 18-án születtem. Hogy hová való vagyok, nem tudom megmondani: születési helyem Érmihályfalva, gyermek Miskolcon, kamasz Szatmáron voltam, aztán...
Tovább
Fülszöveg
A költő önmagáról:
"1906 december 18-án születtem. Hogy hová való vagyok, nem tudom megmondani: születési helyem Érmihályfalva, gyermek Miskolcon, kamasz Szatmáron voltam, aztán Budapesten a Józsefváros, Zugló és Angyalföld lett a hazám. Közben összesen öt évig voltam munkaszolgálatos, toloncház- és börtönlakó. Kenyérkereső foglalkozásaim közül is megemlítek néhányat: dodzsemkocsi-tologató, segédmunkás, színibíráló, lektor, gyermeklapszerkesztő. Bőven volt hát részem úgynevezett élményben, talán ezért is, hogy nem "intellektuális", hanem érzelmi költő vagyok, ahogy azt néhány bírálóm megállapította. Volt, aki azt írta rólam, hogy úgy vagyok költő, ahogy a rigó rigó. Vállalom. Szeretnék még néhány évig fütyülni, de nemcsak tavasztól télig, ahogyan a rigó - hanem télen is."
Vissza