Kübler-Ross, Elisabeth: A halál mint ragyogó kezdet

Előszó

Az évtizedeken át az Egyesült Államok több kórházában és egyetemén tevékenykedő és tanító dr. Elisabeth Kübler-Ross (1926-2004) oly jelentős nevet vívott ki magának a halálkutatás területén, hogy könyvei új hazájában immár az orvosok és betegápolók alapvető olvasmányaivá váltak. Csodálat és tisztelet övezi az egész világon a munkásságáért, és női tudósként ő kapta a legtöbb díszdoktori kitüntetést. Sok száz órán át üldögélt haldoklók ágya mellett, feljegyezve a haldoklás öt szakaszába sorolt viselkedésüket. Mindaddig ki is vívta kollégái elismerését, amíg azt jegyezte fel és hozta nyilvánosságra, amit páciensei a halál beálltáig átéltek, illetve elszenvedtek. De a haldoklók testen kívüli, vagy akár túlvilági élményeiről szóló előadásai és interjúi után sokan elfordultak tőle, sőt még „bolondnak" is kikiáltották a svájci kutatónőt. Nem tudták elhinni, hogy egyszerre ilyen „komolytalan" kutatási terület, vagyis a halál utáni élet kérdése felé fordult, hiszen szerintük a halál után nem létezhet élet. A materialista gondolkodás szerint ugyanis az ember, illetve atomokból és energiából álló teste egy és ugyanaz, vagyis a test halálával a lélek és az egész én élete véget ér. Azt, hogy dr. Elisabeth Kübler-Ross nem hagyott fel a kutatómunkával ott, ahol átlépte a kutathatóság állítólagos határait, hanem minden ellenségeskedés ellenére bátran tovább beszélt megfigyeléseiről és az ezekből adódó következtetésekről, sokan tudós mivolta elárulásának tartották. A doktornő egy interjú során így nyilatkozott: „Véleményem szerint tudományosan az jár el tisztességesen, aki azt írja le, amire rábukkant, s emellett elmagyarázza, hogyan jutott el a végkövetkeztetésig. Vissza

Fülszöveg

"Azt hiszem, itt az ideje, hogy az emberek megtudják: a halál egyáltalán nem létezik, legalábbis nem úgy, ahogyan elképzeljük."
A haldoklás és a halál kutatásának területén talán egyetlen tudós sem szerzett magának olyan kiemelkedő nevet, mint a svájci születésű Dr. Elisabeth Kübler-Ross, aki hosszú órákat töltött haldoklók ágya mellett, feljegyezte viselkedésüket és mondanivalóikat.
Kutatómunkájáról és annak eredményeiről szóló beszámolói új megközelítésben jelenítik meg a halál - eddig tabuként kezelt - témakörét. A doktornő személyes tapasztalatait is megosztja az olvasóval, melyek egyértelműen alátámasztják kutatási eredményeit.
"A halál átmenet egy új tudatállapotba, ahol az ember továbbra is érez, lát, hall, ért és nevet, és ahol képes a további gyarapodásra. Ebben a fényben tudatosodik bennünk, milyen lehetőségekkel rendelkeztünk életünk során, miközben végtelen szeretet árad felénk."
Itt az idő, hogy valóban kamatoztassuk azt a tudást, hitet, szeretetet, amit a haldoklóktól kapunk. Vissza