Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Játéktér. Írta: Nádas Péter.
A címlapon a szerző, Nádas Péter tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Á. V.-nak szeretettel Nádas Péter. 1988. junius 3."
A borító- és kötésterv Esterházy Gitta munkája. A védőborító C. D. Friedrich: Tengeri Táj holdfényben c. festményének felhasználásával készült. Tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Nyomtatta az Alföldi Nyomda.
Kiadói ragasztott kemény papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, hiánytalan, jó állapotban, feliratozott, színes illusztrációval ellátott, fülszöveges kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. –) Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, a Digitális Irodalmi Akadémia alapítótagja. Újságíróként és fotóriporterként is dolgozott. A '60 évek óta több tucat könyve – köztük regények, esszék, novellák, drámák – látott napvilágot, művei rendszeresen megjelennek külföldön is. Nádast – Krasznahorkai László mellett – évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyeseként is számon tartják. 2003-ban Prágában átvehette a rangos Franz Kafka-díjat, 2006-ban pedig a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választották.
Fülszöveg
"Előlem nem zárták el a halált, a véget, a pusztulást, s ezért pontosan fordítva kezdtem el élni az életem. A másik ember testével való szerelmes egyesülés úgy érintett, miként másokat a...
Tovább
Fülszöveg
"Előlem nem zárták el a halált, a véget, a pusztulást, s ezért pontosan fordítva kezdtem el élni az életem. A másik ember testével való szerelmes egyesülés úgy érintett, miként másokat a legkedvesebb lény váratlan elveszítése. Nem életre keltett, hanem életre pusztított. Egy új nyelven kellett volna megtanulnom beszélni, de a halál volt az anyanyelvem" - írja többek között annak az évtizednek a történetétől, amely az Emlékiratok Könyvé-nek megírását megelőzte. Valóban: egyetlen esszéje sem szakad el a haláltól, a halálfélelemtől. Szól esszéiben a szenvedés, a szeretet, a boldogság összeforrottságáról. Hogy e három fogalomban nincs alárendeltség, hogy a boldogság nem a szenvedés hiánya, hanem a szeretet beteljesedése. S keresi az öröm helyét is.
Azokat az érzéseket-élményeket kerítik be Nádas Péter esszéi, amelyek élni, amelyek írni küldik vagy egyszerűen engedik. Olykor megállítják, olykor mintha vezetnék a tollát. Ezeknek az érzéseknek centrumában pedig egy hiány áll, amelytől szenved, amelyet érez, és amelyet egyre mohóbb és kínzóbb követeléssel ismerni és tudni akar. Megfogalmazhatjuk úgy is, ahogy József Attila megírta: amellyel "farkasszemet" néz.
Nagy koncentrációval írt esszék a Játéktér írásai. Sokfelől: tapasztalatokból, művészi élettapasztalatokból, fogalmakból s az érzelmek megsűrűsödött anyagából indítja gondolatsorait. Mindig helyet hagy a képzeletnek - ez játékosságának titka. Soha nem "kiszámítható": hova tart. Minden következtetése egyszerre logikus és meglepő. De: minden gondolatsora és következtetése eredeti és megszenvedett.
Ha leszűkítve, lehetőleg egyetlen fogalommal akarnók minősíteni
Nádas Péter esszéit, talán azt kellene írnunk, hogy hihetetlenül érzékenyek. De aztán kijavítanók, és azt írnánk: következetesen kényszerítenek a gondolkodásra. S ezt is kijavítva, hogy mélységesen személyes is. De leginkább mégis csak annyit kellene írnunk, hogy szépek, megrendítőek.
Vissza