Just Béla: Szagosmise (Lovass Gyulának [Ortutay Gyula] dedikált példány)
Regény
Szerző
Just Béla
Cserépfalvi
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 254 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
20 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2024-10-13 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], [1940], Cserépfalvi (Pápai Ernő műintézete, Bp.), 254 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Szagosmise. Regény. Írta: Just Béla.
A címlapon a szerző, Just Béla tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Lovass Gyulának barátsággal Just Béla 1940."
A dedikáció címzettje, Lovass Gyula [szül.: Ortutay; más névváltozatban: Dorogi-Ortutay Gyula, Ortutay Lovass Gyula] (1914-1943) irodalomtörténész, író, szerkesztő, műfordító, az Athenaeum Kiadó lektora, a Napkelet (1938-1940) és a Vigília (1940-1943) munkatársa, az Ezüstkor c. folyóirat szerkesztője.
Nyomtatta Pápai Ernő műintézete, Budapesten. Az előlapon beragasztott, névvel ellátott, illusztrált ex libris-címke látható.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány két színnel feliratozott címfedéllel, feliratos könyvgerinccel és hátlappal, tiszta, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Just Béla (1906-1954) író, szerkesztő, műfordító, a Pázmány Péter Tudományegyetem francia tanszékének tanára, az 1935-ben induló Vigília c. katolikus irodalmi lap alapító munkatársa. 1946-tól haláláig a grenoble-i és a lyoni egyetem magyar lektoraként dolgozott. Számos francia regényt fordított magyarra, valamint szerkesztette A mai katolikus irodalom kincsesháza c. antológiát.
Előszó
Részlet a kötetből:
I.
Amikor a pap a feloldozás szavait mormolta, Szent-Királlyi még nem döntött véglegesen. Lényének egyik része fegyelmezetten lelkiatyja tanácsaira gondolt, de ezzel...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
I.
Amikor a pap a feloldozás szavait mormolta, Szent-Királlyi még nem döntött véglegesen. Lényének egyik része fegyelmezetten lelkiatyja tanácsaira gondolt, de ezzel egyidőben agyában egy másik gondolat kavargott, teljesen elkülönülve az alázat és bűnbánat légkörétől. Meg sem kisérelte elüzni ezt az idegen gondolatot, mert tudta, hogy az annál makacsabbul térne vissza, mint a feldühödt bögöly, ha az ember elhessegeti magától. Szóljon-e gyónás után a papnak, s ha igen, ennyire tárja fel a helyzetet? A dolog bizonyos fokig lelkiismereti kérdés is; mi sem természetesebb, mint ha tanácsot kér attól, aki idestova öt éve gyóntatja és lelki vezetője. De mi történik akkor, ha a pap tanácsa nem egyezik meg azzal a tervvel, mely benne az utóbbi hónapok folyamán lassan, észrevétlen kialakult, bár nem mondta ki sem felesége, sem lányai előtt? Ha egyedül határoz, legjobb belátása és lelkiismerete szerint, - tévedhet, de Isten előtt nem felelős a következményekért. Andrea minden bizonnyal szivesen fogadja a megoldást, főleg ha ezzel elháritja az Edith jövőjét fenyegető veszedelmeket.
Vissza