Kosztolányi Dezső gyászjelentése

1936 november 3-án, hosszú szenvedés után, 51 éves korában meghalt.
Édesanyja, özvegy Kosztolányi Árpádné, testvérei, Árpád és Mária, rokonai, barátai, tisztelői gyászolják.
Csütörtökön, november 5-én, délután félnégykor a kerepesi-úti temető halottasházából, a főváros által adományozott díszsírhelyre temetik, a róm. kat. egyház szertartása szerint".

Nyomatott Révainál, Budapesten.
Mérete: 23 cm x 30 cm.
Fekete keretbe foglalt, hajtogatott, jó állapotú gyászjelentés, kézzel címzett, postai bélyegzővel és ragasztott kézbesítési előjegyzés feliratozású címkével ellátott hátlappal.

Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. A gimnáziumot Szabadkán kezdte, de Szegeden érettségizett le. Első írását a "Budapesti Napló" közölte. A budapesti egyetem magyar-német szakán folytatta tanulmányait. 1904-ben beiratkozott a bécsi egyetemre, ahol Hegel filozófiájáról, Grillparzerről és Schillerről hallgatott szemináriumokat. Írásait a "Szeged és Vidéke", a "Bácskai Hírlap", a "Budapesti Napló" közölte. "A Hét" rendszeresen publikálta verseit, műfordításait és kritikáit. A kommün bukása után az "Új Nemzedék" c. szélsőjobboldali lapnál helyezkedett el. Rákosi Jenőt Kosztolányi követte a Magyar PEN Club elnöki tisztségében. Halálának évében a "Nyugat" különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits Mihály rehabilitálta fiatalkori barátját és művésztársát.