Fleg, Edmond: Miért vagyok zsidó?

Előszó

Azt kérdik tőlem, miért vagyok zsidó? Neked akarok erre felelni, kis unokám, ki még meg sem születtél. Mikor leszel elég nagy ahhoz, hogy megérts? Nagyobb fiam tizenkilenc éves, a kisebb tizennégy. Mikor fogsz te megszületni? Tiz vagy tizenöt év mulva talán? Mikor fogod olvasni írásaimat? 1950 vagy 1960-ban? Fognak-e akkor még egyáltalában olvasni? Milyen lesz akkor a világ? A gép elnyomta talán már a lelket? Az emberi ész talán már új viágot teremtett? Törődsz-e majd a problémákkal, amelyek engem foglalkoztattak? Lesznek-e akkor még zsidók? Hiszem! A zsidóság túlélte a Pharaókat, Nebukadnezart, Nagy Konstantint, Mohamedet, az inkvizíciót és az assimilációt: túléli majd az automobilt is. De te gyermekem zsidónak érzed-e majd magad? Azt mondják nekem: zsidó vagy, mert zsidónak születtél, nem akartad, nem is tudod megváltoztatni. De elég lesz-e majd neked ez a magyarázat, ha zsidónak születtél ugyan, de nem érzed magad zsidónak? Én húsz éves koromban azt gondoltam, hogy semmi közöm a zsidósághoz. azt hittem, a zsidóság el fog tűnni és húsz év mulva senki sem beszél majd róla. A húsz év elmúlt és még tizenkettő azóta és én ujra zsidó lettem, annyira zsidó, hogy azt kérdik tőlem, miért vagyok zsidó. Ami velem történt, veled is megtörténhetik, gyermekem. Ha azt gondolod, hogy teljesen elaludt benned minden zsidó érzés, figyelj és várj, ujra fel fog éledni. Régi história ez, de ujra kezdődik minden századdal. Izraelt már ezerszer holtnak hitték, de mindig ujraéledt. Hallgasd meg, hogyan halt meg és hogyan éledt ujra bennem, hogyha egyszer benned is elhal, te is érezd ujjászületését. Így én átadom Neked zsidóságomat, te továbbadod másoknak, ha tudod és akarod és mindketten eleget teszünk a szent parancsnak: "Viseld szavaimat szivedben és lelkedben, viseld azokat jelnek kezeiden, legyenek azok emlékeztető kötelék gyanánt szemeid között. Tanítsd azokra gyermekeidet." Vissza