Dercsényi Dezső: Nagy Lajos kora (Borítóterv: Végh Gusztáv)

Előszó

Részlet a könyvből: A magyar középkor őszén, a XIV. század közepén megsokasodnak művészeti emlékeink. Az előbbi évszázaddal szemben okmányainkban mind több kolostoralapításról, templom- és várépítésről találunk adatot, a kisebb templomok falait is jóképességű festők díszítik freskókkal, a fellendülő könyvfestészet pedig oly emlékekkel dicsekedhet, mint Kálti Márk Képes Krónikája. Műfaji szempontból kiterebélyesedik művészetünk. A szobrászati alkotások már nemcsak architektúrához kötötten jelennek meg, hanem fába faragva oltárok díszei, nemesfémből verve ereklyék tartói, vagy bronzba öntve önálló szobor, mint a Kolozsvári testvérek Szent Györgye. Az Árpád-kori kőfaragás hagyományait a mindjobban fellendülő síremlékszobrászat ápolja tovább. Hasonló lendületet vesz az iparművészet is. Pompás ötvösműveken élnek tovább az európai ötvösség legszebb technikai hagyományai és e korba nyúlik vissza a sodronyzománc gyakorlata is, melyet magyar technikának ismert el a szakirodalom. Kétségtelen, a XIV. század második felében oly művészeti reneszánsznak a szó rinascita, újjászületés értelmében vagyunk szemtanúi, mely csak Szent István, III. Béla, vagy IV. Béla korához hasonlítható a multban. A megsokasodó, műfaji szempontból kiterebélyesedő emlékanyag élén kivételes értékű művek állanak. A Képes Krónika, a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra, vagy az aacheni ötvöskincs, nemcsak elbírják, de meg is követelik a magasabb, nemzetközi mértéket, nemcsak egy kornak, de az egész magyar művészetnek legszebb emlékei. Igaz, többnyire magányos hegycsúcsok a magyar művészet térképén, egyedülállók, melyekhez nem vezetnek a fejlődés kisebb hegyláncolatai, hirtelen a XIV. századi magyar kultúrtalajból emelkednek ki. De magányosságuk csak látszólagos, nem távoli alpesek vándorhegyei, hanem a belső, tektonikus erők, melyek létrehozták, össze is kapcsolják őket. Egyenkint sokszor foglalkozott velük a magyar szakirodalom, kellő fejlődéstörténeti átmenetek híján gyakran történtek utalások a korra, az Anjou kor kultúrájára, Nagy Lajos lovagvilágára is. Véleményünk szerint ez a kivételes gazdagságú négy évtized anyaga együtt tárgyalandó, a legszélesebb alapokon keresve a kiinduló pontokat, a gyökereket. A váratlan lendület nem magyarázható csak politikai, vagy gazdasági, tehát materiális okokból, mint ahogy az emlékanyag nívóját sem indokolja külföldi hatás, mégkevésbbé behívott művészek feltételezése, hiszen a felsorolt emlékek művészi kvalitása a korbeli nemzetközi anyag fölé emelkedik... Vissza

Fülszöveg

Nagy Lajos kora nemzetünk művelődésének történetében kimagaslóan jelentős időszak. A magyar nagyhatalom megalakulásának és fényes dicsőségének korszaka az a négy évtized, melyet Nagy Lajos hatalmas egyénisége jelöl. Művelődésünk, szellemi kultúránk és művészetünk fejlődésében egyaránt lenyűgözően gazdag ez az időszak, melynek föltárásán újabb és újabb lendülettel dolgozik az egész magyar tudományos élet. Dercsényi Dezső összefoglalja az eredményeket, kiváló írói készséggel szerves korképet rajzol, ezenkívül elsőnek állítja sorba a korszak fentmaradt művészeti emlékeit, belőlük hallgatja ki a korszak szellemiségének vallomását, mely országunk többé meg nem ismételt nagyságát őrzi.
A gazdag képanyaggal díszített könyv méltó bevezetője a nagy király trónralépése hatszázadik fordulóját ünneplő 1942. esztendőnek, Nagy Lajos évének. Vissza