Kispál László: Erdély fejedelmi korszaka

Előszó

Erdély fejedelmi korszaka alig haladja meg az egy századnyi időtartamot (1571-1690), de ez aztán tulajdonképpen e kis ország egész történelme. Ami azelőtt és azután történt az idők változatos forgatagában, az már az egész magyar hazát érinti és így az egyetemes magyar történetírás kereteibe illeszkedik bele. Azonban e rövidke külön erdélyi korszak annyira egyéni, annyira sajátos volt, hogy annak nyoma nem enyészett El még ma sem. Ekkor virágzott ki ama sokszor emlegetett erdélyi lélek, az erdélyi szellem, a transilvánizmus, mint egy külön hajtása annak az elválaszthatatlanul egységes törzsnek, melyet az egész magyar nemzet alkotott meg, a bérces Kárpátok övezetében. Főjellegzetessége abban áll, hogy tisztán és kizárólag magyar volt, magyar minden ízében, minden forgolódásában, külső és belső megnyilvánulásaiban annyira magyar, hogy még az anyaország is onnan táplálkozott abban az időben, midőn a nemzeti géniusz aléltan pihegett egyfelől a török hódoltság, másfelől pedig az osztrák járom alatt. És ezt a magyarságát a fejedelmi Erdélynek nem tudta elhalványítani még azon körülmény sem, hogy három alkotmányos nemzet és négy bevett vallásfelekezet gyakorolta abban, szabadon életmegnyilvánulásait. Erdély fejedelmi korának ez a nagy értéke és ezért érdemes vele behatóan foglalkozni. Jelen munka nem igényli azt, hogy teljes és tökéletes képet adjon erről az érdekes korszakról. Hisz forrásaink szerencsére olyan bőven buzognak épp a fejedelmi időkből, hogy azokból egy egész kis könyvtár kitelnék, mindazonáltal talán így is alkalmas arra, hogy nemcsak megismerjük, de valósággal bele is éljük magunkat ama légkörbe és gondolatvilágba, amelyben hajdan atyáink forogtak. Vissza