Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása

Előszó

Amikor a török birodalom egy meghódított területet közvetlenül kormányzott török tartománnyá szervezett, a terület katonai biztosítása után annak gazdasági hasznosítására is törekedett s e célból a lakosságot rendszeres adózás alá vonta. Az első években beérte azzal, ha a falvak és városok hozzávetőleg akkora összeggel adóztak, amekkorát az előbbi uralom idején fizettek; de amint közigazgatási szervezetét teljesebben kiépítette, részletesen jegyzékbe vétette a terület vagyontárgyait és jövedelemforrásait, ezekről nyilvántartást, hivatalos leltárt készíttetett, s most már saját adatai alapján, részint a régi helyi, részint az újonnan meghonosított török szokás szerint adóztatta a lakosságot. A török birodalom pénzügyi közegei a mezőgazdaságból és őstermelésből származó jövedelem nyilvántartására különös súlyt fektettek, mert a török állam legfontosabb bevételei általában, és Magyarországon is, ezekből a forrásokból, a mezőgazdaságból és őstermelésből származtak. Ennek a ténynek az akkori gazdasági élet alapvonásain kívül abban a körülményben rejlik a magyarázata, hogy a török állam a földet nem egyéni tulajdon gyanánt osztotta szét, hanem csak, az esedékessé vált fizetés helyett, mintegy javadalombirtok gyanánt haszonélvezetre utalta ki, s ebben a formában is csak addig hagyta egy-egy birtokos kezén, amíg az a föld birtoklásához feltétlenül kötött szolgálatot ellátta. A föld tehát kétszer hozott jövedelmet az államnak, egyszer közvetlenül, amikor a földből élő jobbágy jövedelme után adót fizetett, és egyszer közvetve, amikor ez valamely »állami embernek«, a török »földesúrnak« jobbágyi szolgálatokkal szolgált. Vissza