Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1941, Bolyai Akadémia (Pesti Lloyd-nyomda), 96 p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Bolyai könyvek c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű. Szerkesztő: Kovách Aladár.
Denevérek honfoglalása. Írta: Sinka István.
A címlapon a szerző, Sinka István tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "- I. M.-nak ajánlom ezt az igaz eposzt sok szeretettel a könyvnapon. Budapesten, 1943-ban, juni 1.-én Sinka István".
Ez a könyv 1941 könyvnapjára jelent meg. A belső illusztrálás és a borítólap rajza Fáy Dezső munkája. Nyomtatta a Pesti Lloyd-nyomda.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány feliratozott címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, hiánytalan állapotban, feliratozott, illusztrációval ellátott, fülszöveges, sérült kiadói borítófedélben.
A szerző, Sinka István (Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.) Kossuth-díjas (1990) költő, író. A Magyar Falu című újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. Líráját a tragikus hangoltság és a mély pesszimizmus jellemzi, ami egyben múltra tekintő reflexió és summázás is. Költészete mélyről jövő panasz és számonkérés, ami nem céltalan pesszimizmus és keserű istenkáromlás, hanem szomorú, igaz számvetés az emberi sorssal, a nehéz élet valóságával.
Előszó
Részlet a kötetből:
Míg hazám sovány parasztjai
tanakodnak az őszi must
ízéről: ím éneklem én,
én a magyar Parnassszust -
hisz Muzsám örök panaszai
azt a hírt sírják felőle,
hogy...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Míg hazám sovány parasztjai
tanakodnak az őszi must
ízéről: ím éneklem én,
én a magyar Parnassszust -
hisz Muzsám örök panaszai
azt a hírt sírják felőle,
hogy megcsúfolták e szent helyet
s ma barmok kövér legelője.
Mert bizony a parnasszi táj
szabad puszta, ó, szabad.
Megszállták hát fűvét az ökrök,
s meg az ordító szamarak.
De csillaggal játszik egy bojtár
most e mezőn s parazsat
fúrkál és a hóna alól
előszállnak a darazsak
Kacagjál hát te rest polgár
s emlékezz erről az évről,
emlékezz, mint futkosnak le
a barmok a költők hegyéről.
Vissza