Bokk, John [Bökk János]: Vadászélményeim (dedikált példány)

Fülszöveg

Egyszercsak úgy tűnt, mintha a tiszta, felhőtlen égboltról egy eltévedt, kicsiny vándorfelhő telepedett volna a hold homlokrésze fölé, és abból áldott emlékű vadász nagyapám öreg, mosolygó képe nézne rám biztatóan. Nem mozdultam. Féltem, hogy eltűnik a látomás. Egyszerre megváltozott minden körülöttem. Nagyapám jött felém a tisztáson, és mégsem közeledett, de a hangját tisztán hallottam.
- Már vannak szép trófeáid - mondta -, de az még semmi. Lesz több is. Írd meg a történetüket fiam az utókor számára, mert az igazi vadászat nem csak futó kaland. A vadász élete veszélyes és a szenvedéseknek hosszú sorozata is.
Ő eltűnt. A hold is halványodott és én is álomba merültem. Reggel ugyanezzel az álommal ébredtem, csupán egyetlen gondolat zavart meg. Honnan tudja régóta elhunyt nagyapám, hogy már vadásztrófeáim díszítik házam belső és külső falait? Hiszen alig tizenkét éves koromban halt meg. Rövid ideig tűnődtem. Majd elővettem a jegyzetkönyvem, ceruzám és leírtam a fentebb elmondottakat, azzal a kemény elhatározással, hogy a múltat, a jelent, és ha lesz jövőm, mindent papírra vetek a későbbi vadászok okulására, a vadásztörvény becsületére.
Azóta négy évtized telt el.

A szerző Vissza