Várnai Zseni: Én nem mondok le soha a reményről (dedikált példány)

Budapest, 1940, Arany János Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. kiadása és nyomása, 31 p. + [1] p.

Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Én nem mondok le soha a reményről. Várnai Zseni versei az anyaszívről.
A címlapon a szerző, Várnai Zseni tollal beírt dedikációja olvasható: "szeretettel Várnai Zseni".
A borítófedélen a költőnő fekete-fehér fényképe látható. Részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta és kiadta az Arany János Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, felvágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban, feliratozott, illusztrációval ellátott, a fedlapok belső oldala mentén a kötetre ragasztott kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. május 25. – Budapest, 1981. október 16.) költő, író. 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában. Pályafutását tisztviselőként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse 1911-ben jelent meg a Népszavában, amelynek példányait a rendőrség elkobozta. A verset az őszirózsás forradalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosság Nyomdában 1918. október végén szórólap formájában újranyomtatták és több száz példányban terjesztették Budapest utcáin. A két világháború között az erdélyi Zsidó Jövő közölte verseit. 1943-1944-ben egy antifasiszta csoport vezetője volt. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idők szerkesztőségében dolgozott.

Dedikált, aláírt példányok
Első kiadás
Védőborítós példányok
Versek, eposzok