Bernard, Jean: Lelkészblokk 25487

Előszó

Az itt következő sorokat közvetlenül szabadulásom után, a lelkemből írtam. Az írás 1945-ben tárcasorozatként jelent meg a Luxemburger Wort című katolikus újság kulturális rovatában.
A leírt állapotok kizárólag az 1941. május közepétől 1942. augusztus elejéig terjedő időszakra vonatkoznak. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a ,,lágerklíma" olyan gyakran és olyan alapvetően változott, hogy a különböző időszakokat aligha lehet összehasonlítani.
Az akkor leírtakat most változatlan tartalommal könyv formájában is a nyilvánosság elé tárom, Dachauban elhunyt paptársaim emlékére.
Mert elfelejtenünk sohasem szabad, hogy mi történt Dauchauban és más hasonló lágerekben.
A felejtés gyávaság lenne annak a népnek a részéről, amelynek a nevében mindez megtörtént. A felejtés csupán menekülés lenne a saját lelkiismeretük és a világ vádjai elől, valamint azt is jelentené, hogy hiányzik a jóvátétel szándéka és a bűnbánat. A német népet azzal tiszteljük meg igazán, ha nem feltételezzük róla ezt a gyávaságot.
Ha az egykor szenvedők akarnának felejteni, ez az ő gyengeségüket jelentené. Vagyis hogy a múltbeli szenvedéshez volt ugyan bátorságuk, de most nincs meg az a belső erejük, hogy kiértékeljék az átélt események szerepét az életükben. Felejteni akarnának, hogy megkönnyítsék maguk számára a megbocsátást...
S végül a felejtés azt is jelentené, hogy nem akarjuk észrevenni azokat a hasonló történéseket, amelyek sok más országban ma a szemünk láttára zajlanak.
De meg kell bocsátanunk, mégpedig tudatosan, a történtek összes szörnyűségével szembenézve.
Nemcsak azért, mert a gyűlölet nem lehet sem egy új Európa, sem egy új világ alapja, hanem sokkal inkább Annak parancsára és kedvéért, aki előtt mindnyájan, áldozatok és hóhérok egyaránt szegény bűnösökként állunk. Vissza

Fülszöveg

Jean Bernard-t 1941-ben letartóztatta a Gestapo, majd eredménytelen kihallgatások után a dachhaui koncentrációs táborba szállították. A fiatal luxemburgi pap személye kellemetlen volt a nemzetiszocialisták számára, mert nem értett egyet azzal, hogy Hitler megszállta hazáját. Az úgynevezett Pfarrerblockba, a papok és lelkészek számára fenntartott részbe került. Akkoriban mintegy ezren raboskodtak ott. A borzalmak közt is élő barátságról, hűségről és kiengesztelődésről szóló beszámolója egyszerű és tárgyilagos, mentes minden gyűlölettől és bosszúvágytól. Hitelesen számol be olyan eseményekről, amelyeknek nem szabad feledésbe merülniük. Vissza