II. Rákóczi Ferenc emlékiratai (Borítóterv: Csillag Vera)

Előszó

Részlet: Rákóczi 1716-ban írta ezt a könyvet, öt évvel a kuruc háború befejezése után, Grosboisban, franciául. Hágában jelent meg 1739-ben, négy évvel a halála után, ötödik és befejező kötetekét egy korábban megjelent nagy műnek, a Magyar forradalmak történeté-nek. Ennek az utolsó, saját háborújáról szóló résznek klétségkívül teljes egészében ő a szerzője. Brenner abbé, franciaországi diplomatája, titkára s az előző köteteknél segítő és fogalmazó társa, említi egy levelében, hogy Rákóczi ezt a kötetet egyedül, szobájába zárkózva írta s neki csak franciásság szempontjából mutatta meg. Azt is felpanaszolja, hogy még ezeket a nyelvtani hibákat is nagyrészben változatlanul hagyta. Vissza

Fülszöveg

A centenárium évének különösen szép, ünnepélyes és sürgős feladata újra kiadni Rákóczi Ferenc emlékiratait a kurucok szabadságharcáról. Mint ahogy Rákóczi száz évvel ezelőtt 1848-hoz tartozott, hozzátartozik 1948-hoz is. A magyar népi demokrácia nagy büszkesége, hogy ősének vallhatja a nagy fejedelmet, a magyar szabadság legendás alakját és vezérét is. Nem válhatott volna legendává, ha jelleme nem adott volna erre lehetőséget. Emlékiratainak tartózkodó stílusán át is felszikrázik személyiségének tisztasága, nagyszerűség és vállalt feladatával szemben érzett felelőssége. Fejedelem volt, előkelő főrend, de ma is megdöbbentő, milyen világosan látta az ország társadalmi berendezkedését, a vallásháborúkkal elfoglalt egyházat, az önző főurakat, az elmaradt nemességet, a jobbágyokat, akiket örök szolgaságra vetettek, s "a törvények szerint csak a lelkét lehetett a parasztnak tulajdonául tekinteni". Élesszemű jellemzései ma is elragadóak. Ezt az izgalmas korszakot a legmérvadóbb tanuvallomásból ismerhetjük meg Rákóczi emlékirataiban, mely a legmeghatóbb és legizgalmasabb olvasmányok közé tartozik. Rákóczi emlékiratainak új fordítása Vas István hűséges és korszerű munkája s ő írta a kötet bevezető tanulmányát is. Vissza