Sebők Zsigmond: Mackó úr ujabb utazásai (Mühlbeck Károly rajzaival)

Előszó

Részlet a könyvből: Mackó úr a Balatonon. - Készen vagytok, bocsok? - kérdezte Mackó úr, kezébe véve esernyőjét, mely nélkül sohasem szokott útrakelni, míg a Pista inas a táskát vitte a kocsira. - Mackó bácsi, a Zebi, - nyafogott Dorka, az egyik bocs. - Nem igaz, Mackó bácsi, a Dorka! - vágott bele Zebulon, a másik bocs, huga szavába. Mackó úr haragosan fordult a bocsok felé. - Mit Zebi? Mit Dorka? Azt kérdem, elkészültetek-e már? Kiderült, hogy egyik sem öltözött még föl tisztességesen, mert Zebi a Dorka fülét cibálta, Dorka pedig a Zebi ábrázatát karmolázta. - Ha ebben a minutumban föl nem öltözködtök, - dörögte Mackó úr, - itthon hagylak benneteket! A bocsok, Cammogó szomszéd csemetéi, nyakrafőre magukra kapkodták a ruhájukat. Mackó úr a Balatonhoz készül és erre az útjára magával viszi Zebulont és Dorkát is. Sokat utazott, sokat látott, tapasztalt már. de a Balatont, a magyar tengert még nem látta. Pedig azt illik megnézni. Almaszüretig van még ideje és ezt fölhasználja arra, hogy a Balatonhoz ránduljon. A bocsok hamarosan elkészültek, a tekintetes úr föltelepedett a kocsira, Zebulon és Dorka is fölugráltak, a hűséges cselédek szerencsés utat kívántak s az utasokat elnyelte az út pora. A kocsi tovarobogott. A legközelebbi vasúti állomáson Mackó úr a bocsokkal fölszállt a vonatra, azzal az elhatározással, hogy addig meg nem szakítja utazását, míg a Balatonhoz nem ér. Sokáig utaztak, Budapesten is voltak, de csak a keleti pályaudvarban, ott is csak annyi ideig, hogy leszálltak a vonatukról és felültek egy másik vonatra, amely a Dunán keresztül elvitte őket Kelenföldre, ahol ismét egy harmadik vonatra ültek. Vissza