Előszó
Történelmi katasztrófákban szegénynek valóban nem nevezhető ez a század: két világháború, Auschwitz, Nagaszaki, azután Harrisburg és Bhopal, s most Csernobil. Ez elővigyázatosságra int a...
Tovább
Előszó
Történelmi katasztrófákban szegénynek valóban nem nevezhető ez a század: két világháború, Auschwitz, Nagaszaki, azután Harrisburg és Bhopal, s most Csernobil. Ez elővigyázatosságra int a szóhasználat tekintetében, s vigyázó szemünket a történelmi sajátosságokra irányítja. A „mások" kategóriája - zsidók, feketék, nők, menedékjogot kérők, másként gondolkodók, kommunisták stb. - ismerte meg mostanáig mindazt a szenvedést, nyomorúságot, erőszakot, melyet emberek mértek emberekre. Voltak egyrészt szögesdrótsövények, táborok, városrészek, katonai tömbök, másrészt ott állt a saját négy falunk - valóságos és jelképes határok, amelyek mögé a látszólag nem érintettek visszahúzódhattak. Mindez továbbra is létezik, s Csernobil óta immár nem létezik. Vége van a „mások" szerinti megkülönböztetésnek, vége van összes dédelgetett megkülönböztetési lehetőségünknek, s ez a nukleáris fertőzés nyomán vált számunkra kézzelfoghatóvá. A nyomorúság korlátok közé szorítható, az atomkor veszélyei már nem. Ebben rejlik újszerű kulturális és politikai ereje. Hatalma a veszély hatalma, amely megszünteti a modernitás összes védett zónáját és megkülönböztetését.
Vissza