Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai I-XXVI.

Előszó

Ez is legyen dicsősége Magyarországnak. Ilyen magasra emelkedett a század elején még oly szegény, jelentéktelen magyar irodalom! Abauj-Torna vármegyével kezdődik a nagy munka. A véletlen különös játéka, hogy éppen az első a betűrendben is ez a vármegye, mely az elsők közé tartozik Magyarországon, szépségénél, történelmi szereplésénél fogva. De az elsők sorába emelte kultúrája is.

A magyar irodalom Kassáról küldte szét az újjáébredés korának első szózatát Kazinczy Ferencz által Magyarországba; a magyar színészet előbb lelt otthont Kassán, mint az ország fővárosában. Minő kicsiny, minő szegény volt az, ebben a gazdag Magyarországban ! De papjainak szíve volt ide nőve ebbe a földbe; gazdagság, dicsőség csábjai nem birták azt innen kitépni; részvétlenség, mostoha viszonyok, szenvedések nem birták kiszárasztani innen. Tudták, hogy nélkülözés, nyomor vár reájuk, hogy a siker, a jutalom jeltelen sírjaikra sem fog már találni, hogy össze kell roskadniok alatta. Mégsem tértek ki az útból. Mind szent nevek még most is előttünk. Hőseink, kik a honfoglalókkal egy sorban állanak. Ah, minő munka volt az, amit ők akkor véghez vittek! Magyar folyóiratot adni ki közönség nélkül, kiadó nélkül! De mégis hatott. Minden mag, amit ez a szent csoport elvetett, pálmává nőtt fel azóta s a forrás, a mit Mózes-vesszejük a sziklából fakasztott, ma terhes gályákat hord. Valóban isteni ereje van ennek a földnek. Isten kertje ez is szép Magyarországon. A látóhatár szélén a Kárpát bérczei ülnek hosszú sorban, mint ezüst koronás királyok átlátszó, kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük, a bérczek felülemelkednek rajta. Innen rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, a tornai hegység, a csodás alkotású szádelői völgy gigászi sziklafalaival, ködös lilaszínben, a tokaji hegyláncz, erdős zugaival, festői váromladékaival, árnyékban tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől ; az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje közt és szerte a völgyekben elszórt falvak, fehér házaikkal, karcsú tornyaikkal; a nyugatnak fordult hegyoldalakban a világoszöld szőllők. Vissza