A Magyar Szent Korona országainak közgazdasági állapota az 1901. évben

Előszó

A magyar közgazdaság történetének szomorú lapját írták be az 1901. évről szóló beszámolóikban gazdasági életünk hű krónikásai, a kereskedelmi és iparkamarák. Az előző rossz esztendőkre rosszabb következett; a régi bajokra újak halmozódtak, amazok pedig nem enyhültek. Az összes jelentésekből sötét pesszimizmus árad ki; az egyik lapon a tompa kétségbeesés keserves lemondása, a másikon a végső veszedelem pillanatának utolsó segélykiáltása hangzik fel. és a lehangoló képek egész sorozata igazolja a kétségbeesésnek sok helyt tán erősen szubjektiv, de, sajnos, épen nem alaptalan kifakadásait. Ha kihámozni igyekszünk is a legközvetlenebb érdekképviselet előadásából a meztelen valóságot, ez még mindig elég elszomorító, ha lehámlik is róla az a sötét szinezés, a melybe a közeli szemlélet elfogultsága esetleg burkolta. El nem vitatható és semmivel nem enyhíthető, rideg valóság az, hogy szinte az összes tényezők, a melyeknek közrehatásából egy ország gazdasági helyzete alakul, ellenségesen formálódtak Magyarországra nézve a jelentés esztendejében. A termés, egy földművelő állam népességének legfőbb erőforrása, gazdasági életének majdnem kizárólagos irányitója, rosszabb volt még az előző esztendei gyenge termésnél is. Az a kevés erőtartalék tehát, a mi a megelőző négy-öt rossza esztendő után fenmaradhatott, nem hogy gyarapodott volna, hanem újabb apadást szenvedett, s közel jutott a végső kimerülés állapotához. Vissza