Gaál Jenő, Dr.: Csanád megye

Előszó

Csanád vármegye osztozik az Alföld azon szerencsétlenségében, hogy phönixként hamvaiból kellett ismét feltámadnia, reá nézve tehát ugyanaz áll, a mi Békés megyére, hogy t. i. jelen állapotát, fejlődési fokainak figyelmen kivül hagyásával alig lehet méltatni; szükségesnek tartom ezért néhány vonással vázolni Csanád megye történeti alakulását. E vármegye szintén egyike a legrégibbeknek. Nevét mindjárt a honalapítás első századában élt Csanád vezértől, Doboka fiától nyerte, kiről, mint annak első várispánjáról, a Csanád nemzetségről pedig, mint azontúl még századokon át hatalmas birtokos családról szó van az ország minden részeibe szétszórt okmányokban, melyek a megye multjára vonatkoznak. Ezek az okiratok kellőleg még nincsenek áttanulmányozva, de belőlük már eddig is megállapittatott, hogy Csanád megye a mohácsi vész előtt egyike volt az ország legelőkelőbb, legvagyonosabb és legnagyobb megyéinek. Határai a Tisza vizétől az aradi hegységig és a Kőrös folyótól az Aldunáig terjedtek. Nagyon népes megye soha sem volt, habár területén 129 virágzó község létezett, melyek azonban legnagyobb részt oly kicsinyek voltak, hogy például Makó határán nyolcznak létezését lehet a multban megállapitani. E területek marosmenti vidékeit becses tölgyesek fedték, mig a sikságon erdő nem igen volt található. A vizmelléki községek szükebb, a beljebb fekvők pedig jelentékenyen nagyobb határral birtak. A mai nagyobb városok és sok puszta neve is meg volt a multban, de másoknak ma helyét sem lehet megállapítani. Vissza