Barta János, Ifj.: A tizennyolcadik század története

Fülszöveg

Elég egyetlen pillantást vetnünk valamely történelmi atlasz lapjaira ahhoz, hogy észrevegyük, milyen alapvető a különbség a 17. és a 18. századi Magyarország között. A 17. század széttagoltsága után a 18. századra sikerült kiűzni a törököt, s az országot újra egyetlen politikai uralom, a Habsburg-hatalom alá rendelni. A teljes békességhez le kellett zárulnia a Rákóczi-szabadságharcnak, ezek után Magyarország földjére a napóleoni háborúkig nem lépett ellenség. A hadszínterek délebbre helyeződésével visszaállhatott a hazai táj békéje. Benépesülhettek a török korban elnéptelenedett puszták, megnőhetett a művelés alá vont földterület. Az újraéledő települések lakosai pompás barokk templomokkal, középületekkel és lakóházakkal igyekeztek visszatérő életkedvüket kifejezni. A hazai iskolákban pedig színvonalas oktatás folyt, Magyarország számos kiválóságot adott mind a bécsi felsőoktatási intézményeknek, mind a külföldi tudós társaságoknak.
A 17-18. század fordulója az európai történelemben nem járt korszakos változással. Hazánk történetében azonban kétségtelenül olyan folyamatokat indított meg, amelyek alapjául szolgálhattak a 19. században végbemenő polgári átalakulásnak. Hagyomány és változások éltek egymás mellett, nemritkán elválaszthatatlanul összefonódva. E kettősséget kívánja bemutatni a sorozat 18. századi kötete. Vissza