Aukciós tétel adatai
Budapest, 1910, Lampel R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R. T. Könyvkiadóvállalat (Franklin-Társulat Nyomdája), VI p. + [2] p. + 330 p. + [46] t., ill. + [2] térk.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első magyar nyelvű kiadás. A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára. XIII-XIV. kötet. Szerkeszti: Lóczy Lajos.
Transzhimalája. Felfedezések és kalandok Tibetben. Írta: Hedin Sven. A kézirat nyomán svéd eredetiből átdolgozta: Kondor Alfréd.
2 térképpel, 22 szövegképpel, 4 színes műmelléklettel, 1 színes panorámával és 44 képmelléklettel illusztrált, a képek és az idegen szavak jegyzékével, betűrendes név- és tárgymutatóval, a sajtóhibák jegyzékével, illetve részletes tartalomjegyzékkel ellátott kiadvány.
Kiadói egészvászon sorozatkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, gazdagon aranyozott címfedéllel és könyvgerinccel, vaknyomással díszített hátlappal, növényi motívumokkal díszített kiadói előzéklapokkal, egy javított térképpel, mintázott lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Sven Anders Hedin (Stockholm, 1865. február 19. – Stockholm, 1952. november 26.) svéd földrajztudós, sinológus, térképész, felfedező, író. Tanulmányai befejezte után négy expedíciót vezetett Közép-Ázsiába, beutazta a mai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület addig Európában ismeretlen vidékét és Tibetet. Útjai során felfedezte az 1500 éves Dandan Ujlik és Karadung romvárosokat Hotántól északkeletre, a Takla-Makán sivatagban. Megtalálta a Boszten-tavat, Közép-Ázsia egyik legnagyobb belső tavát. Végighajózott a Jarkend-darja, a Tarim és a Koncse-darja folyókon. Pontos térképet készített a Tarimról, és behatóan vizsgálta a folyó alsó szakaszát. Hedin írt először a Lop-sivatagban talált jardangokról (szél által formált, agyagos kőzetekből álló tanúhegyek). Felfedezte a Transzhimaláját, megtalálta a Brahmaputra, az Indus és a Szatledzs forrásvidékét. Utsairól számos izgalmas beszámolót írt, melyeket saját fényképfelvételeivel, akvarelljeivel és rajzaival illusztrált.
Előszó
Részlet a könyvből:
Szimla.
Az 1905. év tavaszán sokat foglalkoztam egy új tibeti út tervével. Hazámba visszaérkeztem óta három év telt el. Nagyon kényelmetlenül kezdtem magam érezni dolgozószobámban. Az est csendjében a szél fuvallata mintha azt mondta volna: «jer vissza a magányba, a sivatagba és a vadonba.» És midőn éjjel álmomból felébredtem, a karavánok csengettyűinek szava zengett a füleimben. Az új út terve mindjobban megérett agyamban. Éreztem, hogy ismét ki kell mennem a nagy, a szabad vadonba, Tibet hófedte sziklái, hegyei közé.
Legutóbbi ázsiai utazásomról írt munkám utolsó szakaszában megemlékeztem annak lehetetlenségéről, hogy bárki is Tibet morfológiájáról, hegy- és vízrajzáról monografikus képet adjon mindaddig, amíg Tibet óriási belső területe ismeretlen. Ezt a területet és különösen a felső Brahmaputrától északra fekvő még teljesen ismeretlen földet óhajtottam mindenekelőtt megismerni, amely helyeken sohasem járt még európai ember. Annyi bizonyosnak látszott, hogy ezen a területen Ázsia fizikai földrajzának legvonzóbb és legjelentősebb problémái vannak elrejtve. A Himalája és Karakorum hegyláncaival párhuzamos hegyrendszert sejtettem én ott, melyet eddig nem látott kutató ember szeme.
Vissza