Aukciós tétel adatai
Cluj-Kolozsvár, 1929, Erdélyi Szépmíves Céh (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.-T., Cluj-Kolozsvár), 212 p. + [2] p. + VII p. + [1] p., ill.; 191 p. + [2] p. + VI [!VII] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első, számozott, bibliofil kiadás. Ez a könyv az Erdélyi Szépmíves Céh harmincötödik kiadványa; III. sorozatának 21-22. sz. könyve.
Vértorony I-II. Regény. (különálló egységes kötetekben) Írta: Tabéry Géza.
"E könyv első kiadása kizárólag az Erdélyi Szépmíves Céh tagjai számára készült". Ezek a 90. és 110. sz. példányok.
Szöveg közti, fekete-fehér képekkel illusztrált, valamint az Erdélyi Szépmíves Céh tagjainak névsorával ellátott kötet. Illusztrációkat rajzolta Molnár Róza. Nyomtatta a Minerva R.-T. nyomdája Garamond-antiqua betűkkel. Kötése Rohonyi Antal könyvkötő műhelyében készült. A második kötet címlapján tollal írt tulajdonosi bejegyzés látható.
Kiadói félbőr kötésben lévő kötetek feliratozatlan, mintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, színes, (az első kötet esetében megtört) kiadói előzéklapokkal, színezett felső lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. július 17. – Nagyvárad, 1958. január 6.) romániai magyar író, újságíró. Jogi tanulmányai befejezése után a közigazgatásban helyezkedett el, 1909-től pedig az A Hét munkatársa lett. A Tanácsköztársaság idején Nagyváradon dolgozott, később pedig a Tavasz, a Magyar Szó és a Szemle szerkesztőjeként tevékenykedett. 1855-ben kinevezték az Ady-múzeum első igazgatójának. Az 1920-as évektől Erdély irodalmi életének meghatározó alakja volt, színművei több erdélyi színpadon is bemutatásra kerültek. Legismertebb regényei közé tartozik a Szarvasbika (1925), a Tűzmadár (1927), a Vértorony (1929) és a Fekete ablak (1936), melyekben a korszak társadalmi, történelmi és erdélyi magyarságot érintő kérdéseit dolgozta fel. Utolsó éveiben önéletrajzi munkáján dolgozott, melyből csak az első kötet, a Két kor küszöbén, jelent meg 1970-ben.
Előszó
Részlet a műből:
"Angalit özvegy tűkön ült. Sorsának ma el kellett dőlnie. Lehetőleg a vacsorával kapcsolatban.
Férjét, az egykori várnagyot négy évvel ezelőtt kisérték utolsó utjára a havas oldalán. Azóta Angalit a várban egyre közelebb csúszott a tűrt személyiségek helyzetéhez. Lehetetlen volt tovább viselnie tekintélyének sorvadását. Attól ugyan álmában sem tartott, hogy Kővárból kiteszik a szűrét. Elvégre néhai Heckel Godofrédnak bokros érdemei voltak a Drágfy-fészek emberöltős fenntartásában. Harcban, békében egyaránt.
De a kegyelet szomorú szárnya, mint számtalan példa mutatta, a Drágfyaknál sem terjedt végtelenbe. Védte az elhullottak maradékait a puszta létfenntartás forgandóságától, nem védte ellenben az alattomos széltől, mely a hajdani tekintély fényét bármelyik napon kiolthatta."
Vissza