Aukciós tétel adatai
Budapest, 1942, Kókai Lajos kiadása (Madách-nyomda, Bp.), 239 p. + [1] p. + [40] t. + 1 térkép: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Székelyföldi Kis Tükör. Írta: Dr. Lévai Lajos a székelyudvarhelyi tanítóképző tanára.
Szerzői bevezetéssel, tartalomjegyzékkel, 40 kötetvégi fekete-fehér, feliratos, egész oldalas képgyűjteménnyel és egy térképpel ("Erdély", Eggenberger, 1943). A könyvet a Madách Nyomda nyomtatta, Budapesten. Bevezető oldalon a szerző tollal beírt, névre szóló dedikációjával: "Méltóságos és nemzetes vitéz G. E. vezérőrnagy úrnak szeretetem és tiszteletem jeléül. Székelyudvarhely, 1943. III. 14. Dr. Lévai Lajos".
Későbbi félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, bőrmintás fed- és hátlappal, feliratozatlan könyvgerinccel, a kiadói feliratozott, művészien illusztrált védőborító bekötése mellett, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Lévai Lajos (Kolozsvár, 1894. június 27. – Székelyudvarhely, 1974. június 7.) romániai magyar író, helytörténész, tanár. A kolozsvári egyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. A kolozsvári Református Kollégium ösztöndíjasa, középiskolás korában a Remény című kolozsvári diáklap szerkesztője, fogarasi, kolozsvári, petrozsényi, székelyudvarhelyi tanár, a bicsérdizmus elkötelezett híve, Székelyudvarhely művelődéstörténetének vezéregyénisége, a székelyudvarhelyi Református Kollégium tanára, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnázium óraadó tanára, a Székely Dalegylet elnöke, a székelyudvarhelyi Munkástestedző Egylet elnöke, az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) díszelnöke, a székelyudvarhelyi Református Férfiszövetség titkára, a székelyudvarhelyi Református Kollégium igazgatója, az Ellenzék, a Brassói Lapok munkatársa, néprajzi, társadalmi, művelődéstörténeti írásait a Keleti Újság, a Harangszó és az Ifjú Erdély című korabeli lapok közölték. A kommunista hatalomátvételt követően a szamosújvári börtön fogja. A hatvanas évektől kezdődve a Vörös Zászló, a budapesti Élet és Tudomány, a csíkszeredai Hargita című lapok munkatársa.
Előszó
Attila volt a székelység ősapja. A Hargita bérce, a Délkeleti Kárpátok koszorúja, a szőke Maros és a barna Olt felső folyása, verejtékgyönggyel öntözött földje a hazája a székelységnek, amelyre...
Tovább
Előszó
Attila volt a székelység ősapja. A Hargita bérce, a Délkeleti Kárpátok koszorúja, a szőke Maros és a barna Olt felső folyása, verejtékgyönggyel öntözött földje a hazája a székelységnek, amelyre mindig könnyes szemmel gondol vissza a székely, bárhová is viszi göröngyös útja...
Csodálatos föld, ahol mosolygó, marosszéki, piros párizs terem a fákon, mézből sütik a kalácsot, juharfa mézgájából főzik a cukrot, hamuból állítják elő a zsírt és kövessziklás talajban terem a kenyérbotja: a búzakalász.
"Magának szakadt szegeletföldek" - ahogy a krónikás emlékezik meg Siculiáról, a székelység hazájáról, ahol a borsika magjából éltető fenyővizet párolnak, ahol több, mint kétezer borvizes forrás van, amelyben fürödhetnek az emberek, ahol a borókafenyő acélkemény, szélcibálta hajtásaiból ostornyelet készít az egész Balkán számára Istenostorának népe...
Vissza