Dosztojevszkij: Szegény emberek (bibliofil példány)
Szerző
Dosztojevszkij
Fordító
Trócsányi Zoltán
Révai Kiadás
(Budapest)
Modern kemény papírkötés
, 142 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
20 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2026-07-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
h.n., é.n., Révai (ny.n., h.n.), 142 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Bibliofil kiadvány. Szegény emberek. Írta: Dosztojevszkij.
A címlapon, a címlap hátoldalán és az utolsó számozott oldalon könyvtári tulajdonosi pecséttel.
Modern kemény papírkötésben lévő példány feliratozatlan, mintás címfedéllel és hátlappal, feliratos könyvgerinccel, modern előzéklapokkal, foltos belívekkel, ceruzával aláhúzott szövegrészekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
A regény írója, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz regényíró, elbeszélő és filozófiai gondolkodó, a világirodalom egyik legnagyobb alakja. Műveiben az emberi lélek mélységeit, a bűn és bűnhődés kérdéseit, a hit és kétely ellentétét, valamint a társadalmi és erkölcsi konfliktusokat vizsgálta. Korai regénye, a Szegény emberek (1846) már komoly figyelmet keltett: egy szegény hivatalnok és egy árva fiatal nő levelezésén keresztül mutatja be a társadalmi kiszolgáltatottságot, a mindennapi nyomorúságot és az emberi méltóság megőrzéséért folytatott küzdelmet. Dosztojevszkij legnagyobb művei közé tartozik a Bűn és bűnhődés, az A félkegyelmű, az Ördögök és A Karamazov testvérek. Egy radikális csoporthoz való tartozása miatt fiatalon halálra ítélték, de az ítéletet szibériai kényszermunkára változtatták, amely élmény mélyen formálta írói világképét. Dosztojevszkij írásai jelentős hatást gyakoroltak a modern pszichológiára, filozófiára és irodalomra világszerte.
Előszó
Részlet a könyvből:
Drága Alexjejevna Varvarám!
Tegnap boldog voltam, mód felett boldog, boldogabb már nem is lehetnék! Legalább egyszer az életben hallgatott rám, maga kis önfejű! Tegnap,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Drága Alexjejevna Varvarám!
Tegnap boldog voltam, mód felett boldog, boldogabb már nem is lehetnék! Legalább egyszer az életben hallgatott rám, maga kis önfejű! Tegnap, úgy nyolcz óra tájban, fölébredek, - tudja kedvesem, hogy a hivatal után szeretek egy-két órát szundikálni, - gyertyát gyújtok, papirt veszek elő, tollat tisztitok, mikor hirtelen, véletlenül fölnézek, - a szívem elkezdett ugrálni, igazán, - Tehát megértette, mit akartam, mit óhajtott szívem! Az ön ablakfüggönyének egyik sarka fel van hajtva és a fájvirág cserepére rá van akasztva, egészen úgy, ahogy' én akkoriban megértettem önnel Ügy rémlett, hogy az arczocskája is elsuhant az ablaknál, hogy szobájából ön is kitekintett reám, hogy ön is gondolt rám. Mennyire fájt, galambocskám, hogy nem láthattam világosan takaros arczocskáját! Volt idő, a mikor az én látásom is éles volt, anyukám. A vénség kevés örömmel szolgál, szerelmem! És most káprázik a szemem. Alig dolgozom este, egy keveset irok valamit és reggel vörös a szemem, meg könnyezik, hogy szinte szégyelnem kell magam idegenek előtt.
Vissza