Első kiadás. Elsüllyedt falu a Dunántúlon. Kemse község élete. Írták: Elek Péter, Gunda Béla, Hilscher Zoltán, Horváth Sándor, Karsay Gyula, Kerényi György, Koczogh Ákos, Kovács Imre, Pócsy Ferenc, Torbágyi László a Pro Christo Diákok Háza falukutató munkaközösségének tagja (312. erő ö. cs.).
Előszó: Gróf Teleki Pál. Címlap rajza: A. Tóth Sándor. Előszóval, bevezetéssel, vonatkozó adatokkal, fekete-fehér térképvázlattal, grafikonokkal, számozott lábjegyzetekkel, kottarészletekkel, összefoglalással, függelékkel és tartalomjegyzékkel. Címlap hátoldalán és az utolsó oldalon tulajdonosi bélyegzéssel, címlapon tollal beírt számjelzéssel.
Korabeli félvászon kötésben lévő példány feliratozatlan, márványmintás fed- és hátlappal, aranyozott feliratozású, kissé sérült könyvgerinccel, az eredeti színes, alakos-ábrás kiadói címfedél és a kiadó emblémájával ellátott eredeti hátlap megtartásával, vízjeles előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan, átlagos állapotban.
A kötet előszavát írta,
Gróf Teleki Pál (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, 1941. április 3.) magyar földrajztudós, tanár, politikus, az MTA tagja, a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze. 1920-ban külügyminiszter, 1938-39-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1920-21-ben és 1939-41-ben miniszterelnök. A Magyar Földrajzi Intézet tudományos igazgatójaként és a Földrajzi Társaság főtitkáraként kiemelkedő munkát végzett a politikai földrajz és az etnikai térképezés területén. Az első világháborút követő béketárgyalásokra készített híres „vörös térkép” egyik készítője volt. Tudósként és államférfiként is jelentős szerepet játszott a két világháború közötti magyar közéletben. Második miniszterelnöksége idején fogadták el a második zsidótörvényt, valamint ekkor került sor Kárpátalja (1939) és Észak-Erdély (1940) visszacsatolására.
A címlap illusztrációját készítő A. Tóth Sándor (Rimaszombat, 1904. április 7. – Zalaegerszeg, 1980. október 2.) szimbolikus avantgárd festőművész, bábművész, grafikus, polihisztor művész-tanár. Családja művészeti hagyományokban gazdag: nagyapja festő volt, édesapja építész; rokonai közt voltak Schulek Frigyeshez és Ferenczy Istvánhoz kötődő művészeti kapcsolatok is. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte (1922-1926), majd Londonban, Párizsban tanult tovább, ahol jelentős impulzusokat kapott az avantgárd mozgalom, a kubizmus, expresszionizmus és bábművészet terén. 1932-től hazatért Magyarországra, ahol tanárként dolgozott, különösen a Pápai Református Kollégiumban, ahol művészetpedagógiai tevékenysége nagy hatású volt. Művészetében hangsúlyos lett az európai stíluselemekkel kevert hazai motívum, a figurális ábrázolás és a szociális érzékenység.