Radnóti Miklós által írt levelezőlap Dr. Juhász Jenő tanár úr részére (A kéziratról írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Radnóti Miklós levele Juhász Jenőnek, 1942.

 
Radnóti Miklóstól meglehetősen ritkán bukkan föl ismeretlen levél. Ez a mostani ilyen alkalom. A költő levelezésének első kötete 2017-ben jelent meg (Különben magyar költő vagyok. Radnóti Miklós levelezése I. Sajtó alá rend.: Bíró-Balogh Tamás. Bp., 2017. Jaffa) – jelen levél abban szerepelt volna, ha korábban előkerül. Tehát Radnótinak ez a levelezőlapja egészen eddig a pillanatig rejtőzött még a kutatók előtt is.

A sorok címzettjét a levelezőlap címzése azonosítja: „Nagyságos / Dr. Juhász Jenő tanár úrnak, / H. / XIV. Bosnyák u. 1/a IV. / 5.”, és a csak keresztnévvel jelölt feladót szintén feloldja: „R. M. V. Pozsonyi út 1. / II. 3.” Ez Radnótiék lakcíme volt, 1935-ben költöztek ide.

A levél megszólítása szó szerint értendő: a címzett valóban tanította Radnótit, akit, igaz, akkor még Glatternak hívtak.

A címzett jegyzett szereplő a magyar irodalomtörténetben – ha nem is a legismertebbek között. Győri-Juhász Jenő (Pollák, 1892–1944): tanár, műfordító volt. A Győrhöz tartozó Győrszigeten született, 1909 novemberében magyarosította nevét Juhászra; szerzői neve pedig még később alakult ki. Az első világháborúban 1914-től szolgált, 1915-ben megsebesült, orosz hadifogságba esett; ott tanult meg oroszul. 1918-ban hazaszökött, 1919-ben bölcsészdoktori címet szerzett; ezt követően középiskolai tanárként dolgozott. 1921-ben vette feleségül a kolozsvári születésű Szerencsi Erikát (1896–1984), aki szintén tanár volt. Két lányuk született, Katalin és Erika. 1939. január 20-án evangélikus vallásra tért át. De származása miatt 1944 áprilisában mégis kényszernyugdíjazták, majd munkatáborba hurcolták, és az ott elszenvedett bántalmazások következtében hunyt el.

Radnóti mindössze 14 éves volt, amikor először találkozott Juhásszal. Az ugyanis a húszas években a VI. kerület Izabella utcai Székesfővárosi Fiú Felsőkereskedelmi Iskolában tanított; itt volt 1923-tól 1927-ig Radnóti franciatanára. Kapcsolatuk később is megmaradt; Radnótiék többször meglátogatták őt, és a látogatások kapcsán volt köztük alkalmi levélváltás, sőt: Radnóti dedikált volt tanárának.

A középiskola elvégzése után pár évvel Radnótinak megjelent az első kötete (Pogány köszöntő), és már abból is adott volt franciatanárának: „Dr Juhász Jenő tanár úrnak / tisztelettel régi tanítványa és híve / Radnóti Miklós / Budapest, 1930. szept. 26.” (Ant.hu 17. onl/341.). Juhász bizonyosan kapott az 1936-ban megjelent Járkálj csak, halálraítélt! kötetből is: „Győri-Juhász Jenőnek / tisztelettel és szeretettel / kűldi hűséges tanitványa / Radnóti Miklós / 1939. Karácsony” (Ant.hu 16. ded./174.), és ugyanekkor Radnóti levelet is írt a könyv mellé: „Kedves, jó Tanár Uram, / köszönjük szépen a meghívást és január 6.-án, szombaton délután eljövünk. Boldogabb újévet, egészséget kivánunk az egész családnak, szeretettel és / tisztelettel. / Hűséges tanítványa: / Miklós” (Közli: Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós újabb dedikációi és levelei. Szeged, 2020. 36.).

A Radnóti-házaspár 1942-ben újabb látogatást tett Juhászéknál. Ismét csak a tanár hívta meg őket. Ezt a levelet nem ismerjük, viszont a most előkerült válasz szerint Radnóti elfogadta és pontosította a vizitálás időpontját.

Az eddig ismeretlen lapon ez olvasható:

Kedves Tanár Uram,

hálásan köszönjük kedves meghívásukat és eljönnénk most szombaton, 17.-én. De feleségem 1/2 7 ig tanít, csak hét óra körül lehetnénk ott. Ha ez késő, akkor nagyon kérem Tanár Urat, írja meg egy levelezőlapon. – Ha nem kapunk értesítést akkor jövünk.

Örülök, hogy egészséges Tanár Úr és beszélgethetünk kicsit. Kézcsókkal és tanítványi szeretettel és tisztelettel köszönti: Miklós

1942. január 13.

Radnóti talán ezzel a levéllel együtt küldte meg az akkor frissen megjelent Naptár című kis kötetét, talán csak a látogatáskor adta át személyesen, nem tudni, mindenesetre ennek dedikált példánya is fennmaradt: „Győri-Juhász Jenőnek / hűséges tanítványa / Radnóti Miklós” (BBT 2020: 28.) Mert a látogatás a megbeszélt időpontban valóban megtörtént. Ezt Radnótiné örökítette meg naplójában. 1942. január 17-én írta: „Jaj, jaj, micsoda teletömött nap, és még ráadásul estefelé a »régi tanárhoz«, a Győri-Juhász Jenőhöz kell menni ki a pokolba, Zuglóba. Régi adósság ez a látogatás, és egész belerokkantan jövök haza. Igazi, helyes polgári tanárcsalád, két nagy diáklány, a férfi orosz műfordító, akit elnyomnak. Az Új Időkben jelentek meg fordításai, és óriási tömeg van belőlük. Miklóst agyonolvassa, nekem azalatt rendíthetetlenül társalognom kell a különben igen kedves, de »semmi közöm hozzá« feleségével. Csakhogy túl vagyunk rajta. Bedőlök az ágyba, és alszom” (Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló.1935–1946. Sajtó alá rend.: Ferencz Győző és Nagy Zsejke. Bp., 2014. Jaffa. II: 109.). Radnótiné tehát meglehetősen kelletlenül érezte magát a protokolláris látogatáson, de ő is eleget tett a meghívásnak. Radnóti és Juhász kapcsolata pedig ezt követően is megmaradt, ezt bizonyítja Radnóti utolsó kötetének, az 1943-as Orpheus nyomában egy példánya: „Győri-Juhász Jenőnek / régi tanítványa / Radnóti Miklós” (Városfal 32/305.)

Jelen levél fontos irodalomtörténeti dokumentum. Egyrészt azért, mert egy, az utóbbi időkben egyre jobban dokumentált, Radnóti és kedvelt volt tanára közti kapcsolattörténet darabja. Másrészt pedig azért, mert az egyik legismertebb magyar költő szervezési „rutinjába” enged bepillantást: ez pedig az életnek az a része, amely jobbára láthatatlan marad a kutatók előtt is.

És persze tudható: különös tragédiája a levélnek, hogy mind íróját, mind címzettjét nem sokkal később, pusztán származásuk miatt, elpusztították.

 Gyűjtői állapotban megőrzöt levelezőlap, ép élekkel, sarkokkal, postai bélyeggel és postaforgalmi bélyegzéssel ellátva.

  A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.