Spiegelmann Laura: Édeskevés

Fülszöveg

Létezik egy titkos, kimondatlan versengés a regényírók között: ki tud jobb, hatásosabb, maradandóbb első mondatot írni. Nos, az Édeskevéssel Spiegelmann Laura alighanem elfoglalta az őt megillető helyet az élmezőnyben. Persze egy jó regényhez nem elég egyetlen remek mondat, hanem még sok száz, sok ezer kell hozzá, és az sem mindegy, mi történik az első és az utolsó mondat között. Ebben a regényben hősünk többek között a legelképesztőbb szexuális (és érzelmi) kalandokba keveredik. Az olvasók egy része talán irtózik az ilyen fokú nyílt szexualitástól, az ő megnyugtatásukra mondjuk: ezek a kalandok ugyan részletesen és naturálisan vannak ábrázolva, de sohasem öncélúan, hiszen bennük egy szerelmét örökre elvesztett nő próbálja megtalálni önmagát, döbbenetes lelki és fizikai kínok között. Pokoljárása kegyetlen, ám mikor végére érünk, mégis érzünk valamiféle megtisztulást.
"A név félrevezető: nem tudható, kit rejt a név, kit takar ki; a szerző halott, a tettes ismeretlen, a szövegek blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől. Azt kell mondanunk, hogy Spiegelmann Laura gyors karrierje nem véletlen, mert kíméletlen és pontos az elbeszélő, e "szenvedélyes és széthulló lány" őszintesége, radikális szókimondása, érzékeny nyelv. Az írás itt nem önművelés, passzió, becsvágy, pénzkereset, hanem utolsó tét, amire mindent fölteszel. Felkúsztál a földi poklok egyik kies tornácára, megformálni a megformálhatatlant.
Az egymás után jelentkező fiatal író(nő)k között (messze túl a pöttyös könyves szépelgésen, divatzilált szingli-sirámon, akarnok feminizmuson) egy elemi (tulajdonképpen lényegtelen körülmény, de föltehetőleg: nőnemű) tehetséget üdvözölhetünk itt - olvassátok és rettegjetek!" Vissza