Kányádi Sándor: Sörény és koponya (Kányádi Sándor saját kezű korrektúráival ellátott, dedikált példány)
Új versek
Csokonai Kiadóvállalat
(Debrecen)
,
Kiadói fűzött keménypapír kötés , 180 oldal
Kiadói fűzött keménypapír kötés , 180 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 20 cm x 15 cm |
| ISBN: | 963-02-6095-6 |
| Aukció vége: |
2026-02-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Debrecen, 1989, Csokonai Kiadó Vállalat (Alföldi Nyomda, Debrecen), 180 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Sörény és koponya. Új versek. Írta: Kányádi Sándor. Borítóterv: Szilágyi Imre grafikusművész.
Tartalomjegyzékkel, csillagozott lábjegyzetekkel és a szerző kézzel bejegyzett korrektúráival (35. p., 63. p., 73-74. p., 83. p., 141. p., 144. p.) ellátott verseskötet. Címlapon a szerző, Kányádi Sándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "K. G.-nak találkozásunk emlékéül szeretettel. Kányádi Sándor. Kecskemét. 1993. márc. 22.".
A könyvet az Alföldi Nyomda nyomtatta Debrecenben.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrált címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratozott, illusztrált, fülszöveges, a szerző fekete-fehér fotójával ellátott, jó állapotú kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) erdélyi magyar költő, műfordító és szerkesztő volt, aki az erdélyi magyarság és a kisebbségi magyar sors léttapasztalatát egyetemes érvényű költészettel szólaltatta meg. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója, költészetét elsősorban az anyanyelv megtartó ereje és az erdélyi kisebbségi sors formálta. Páskándi Géza fedezte fel tehetségét, és 1950-ben közölte első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. Közreműködött az Irodalmi Almanach szerkesztésében, az Utunk és a Dolgozó Nő munkatársa volt, valamint a Napsugár gyermeklap szerkesztőjeként is tevékenykedett. Élete során több magyar irodalmi díjat kapott, és munkássága mind a romániai, mind a magyarországi magyar kultúrában jelentős hatást gyakorolt.
Tartalomjegyzékkel, csillagozott lábjegyzetekkel és a szerző kézzel bejegyzett korrektúráival (35. p., 63. p., 73-74. p., 83. p., 141. p., 144. p.) ellátott verseskötet. Címlapon a szerző, Kányádi Sándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "K. G.-nak találkozásunk emlékéül szeretettel. Kányádi Sándor. Kecskemét. 1993. márc. 22.".
A könyvet az Alföldi Nyomda nyomtatta Debrecenben.
Kiadói fűzött kemény papírkötésben lévő példány feliratozott, illusztrált címfedéllel, feliratozott könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban, feliratozott, illusztrált, fülszöveges, a szerző fekete-fehér fotójával ellátott, jó állapotú kiadói borítófedélben.
A kötet szerzője, Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.) erdélyi magyar költő, műfordító és szerkesztő volt, aki az erdélyi magyarság és a kisebbségi magyar sors léttapasztalatát egyetemes érvényű költészettel szólaltatta meg. A magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója, költészetét elsősorban az anyanyelv megtartó ereje és az erdélyi kisebbségi sors formálta. Páskándi Géza fedezte fel tehetségét, és 1950-ben közölte első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. Közreműködött az Irodalmi Almanach szerkesztésében, az Utunk és a Dolgozó Nő munkatársa volt, valamint a Napsugár gyermeklap szerkesztőjeként is tevékenykedett. Élete során több magyar irodalmi díjat kapott, és munkássága mind a romániai, mind a magyarországi magyar kultúrában jelentős hatást gyakorolt.
Fülszöveg
A szigorú, tömör négysorosok, a "körömversek" végső formára csiszolt, tényszerű közlései új színt jelentenek a kolozsvári poéta, Kányádi Sándor lírájában. A megalázott, lelkében megtiport,... TovábbFülszöveg
A szigorú, tömör négysorosok, a "körömversek" végső formára csiszolt, tényszerű közlései új színt jelentenek a kolozsvári poéta, Kányádi Sándor lírájában. A megalázott, lelkében megtiport, nyelvében, kultúrájában, nemegyszer létében veszélyeztetett romániai magyarság sorsának kibeszélőjeként a "gerinc állapotáról vall bennük, általuk a költő, s vall a maga emberi-költői rettegéséről: meddig maradhat ember az ember, meddig maradhat töretlen a gerinc, gyötörtetéseiben ép a lélek. De új a gondolatok kozmikus futása is a Vannak vidékek ..., a Históriás énekek, a Szürke szonettek, az Űrsorompó élőbeszédszerű, mégis rímes-ritmikus végtájú, szellemtől ragyogó, mélylélektani élességű, létmélységeket bejáró verseiben.Kányádi Sándor tévedhetetlenül a kisebbségi lét költője, sorstársainak verssel világító lámpása, de nem véletlenül üzenhet a "Dél keresztje" alatt élő "véreink": üzennek a költemények minden, emberségében megsértet, jogaiban gátolt, megszomorított sorsának.
Évtizede, az utolsó kötet "fekete-piros" verseiben valamivel, hajszálnyival több volt a remény. A Sörény és koponya "zokogó" költője már csak abban bízik: véshet talán egy vonást, mondhat "bár egy miatyánkot", írnoki alázattal rögzítheti a kort, a pillanatot. Elmúlhatatlanná teheti élete és életük gyötrelmeit.
A költő felnőtt a szerephez.
A 60. születésnapra készült Sörény és koponya lírikusa az élményit átélő, egyszermind intellektuálisan megítélő művész helyzetéből fogalmaz: létérvényű, közösségi érdekű ítéleteket. Vissza
Tartalom
| Reggeli rapszódia | 5 |
| DÍSZTELEN DALOK | 11 |
| Harangfölirat | 13 |
| Helyzetdal | 14 |
| A festő | 15 |
| Szerencsés ember | 16 |
| Öreg iskola ünnepére | 17 |
| Dokumentumlíra | 17 |
| Hattyúdal | 19 |
| Esti dal | 20 |
| Megkésett dal | 21 |
| Dilidal | 22 |
| Lépnek még | 23 |
| Dísztelen dal | 24 |
| Egy pályatársra | 26 |
| Merénylet | 27 |
| Dedikáció | 28 |
| DÉL KERESZTJE ALATT | 29 |
| Invokáció | 31 |
| A folyók közt | 32 |
| Bogotai bagatellek | 36 |
| Koszorú | 38 |
| Románc | 40 |
| A clevelandi Kossuth-szobor | 43 |
| Dél Keresztje alatt | 45 |
| KÖRÖMVERSEK | 47 |
| Körömversek | 49 |
| Két körömre | 53 |
| Három körömre | 57 |
| Három haiku haiku témára | 58 |
| História | 59 |
| SZÜRKE SZONETTEK | 61 |
| A tücsök és a hangya | 63 |
| A farkas és a bárány | 64 |
| A fölfuvalkodott béka s az örök | 65 |
| A vipera és a róka | 66 |
| A galambok és a patkányok | 67 |
| A kelmekészítő és a szénégető | 68 |
| A favágó és a fejsze | 69 |
| Históriai pillanatokra | 71 |
| Dachaui képeslapokra | 72 |
| Pergamentekercsekre | 74 |
| Barbár szonettek | 77 |
| VANNAK VIDÉKEK | 79 |
| Vannak vidékek | 81 |
| Előhang | 82 |
| Viseltes szókkal | 83 |
| Indián ének | 84 |
| Cáfolat | 85 |
| Örmény sírkövek | 86 |
| Oki Asalcsi balladája | 87 |
| Alázuhanó diólevélre | 89 |
| Éjfél utáni nyelv | 90 |
| Metszet | 91 |
| MADÁRETETŐ | 93 |
| Tánc a havon | 95 |
| Zsörtölődő | 96 |
| Új esztendő | 98 |
| Madáretető | 99 |
| Mi lennék | 100 |
| Ne félj! | 101 |
| Erdő, erdő... | 102 |
| Április hónapja | 103 |
| Májusi szellő | 104 |
| Esőleső | 105 |
| Kakukk | 106 |
| Kánikula | 107 |
| Pacsirta | 108 |
| Szemerkél az őszi eső | 109 |
| Nyárialmafa | 110 |
| Őszi bíztató | 111 |
| ŰRSOROMPÓ | 113 |
| Isten háta mögött | 115 |
| Elmondhatom | 116 |
| El kellene | 117 |
| K. barátomnak | 118 |
| Hatalom | 120 |
| Történelemóra | 121 |
| Obsitos dal | 122 |
| Megszokás | 123 |
| Könyvjelző | 124 |
| Mélyhűtött álmok helyett | 126 |
| Hiúság | 128 |
| Ha majd | 129 |
| Ha sejtené | 130 |
| Árnykép | 131 |
| Mese az írógépről | 132 |
| Május | 133 |
| Elrontott rondó | 134 |
| Kiváltság | 135 |
| Már alapozzák | 136 |
| Sor(s)-vers | 137 |
| A prédikátor könyve | 139 |
| Ketrecben | 141 |
| Kőnyomat | 142 |
| Ez vers-e? | 144 |
| Űrsorompó | 145 |
| Csángó passió | 146 |
| Tömegsír-vers | 147 |
| Gyülekezési szabadság zárójelekkel | 148 |
| Egy öregember utolsó fohásza | 149 |
| HISTÓRIÁS ÉNEKEK ODAÁTRA | 151 |
| A bujdosni se tudó szegénylegény éneke | 153 |
| Hétlábú bogár | 155 |
| Páskándi Géza | 157 |
| Ballada | 159 |
| Kettős ballada | 159 |
| N. Stánescu búcsúja | 162 |
| Örök pásztor | 163 |
| Elmaradt találkozás Pilinszky Jánossal | 164 |
| Vae victis | 165 |
| Madárijesztők | 166 |
| Krónikás ének (Jékely Zoltánnak - odaátra) | 168 |
| Krónikás ének (Illyés Gyulának odaátra) | 172 |
| Visszafojtott szavak a Házsongárdban (Kacsó Sándor sírjánál) | 174 |
| Sörény és koponya | 176 |
Tétel sorszám:
089
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
16.000 Ft
Licitek száma: 16
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |